Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
Ezüstherceg /я \ 7Ót, hun nem, a hetedhét ország ellen, de még az Óperenciás tenV gereken is túl, egy herceg, aminek a neve Ezüstherceg vót. Azért nevezték el Ezüsthercegnek, mer annak az országa csak mind ezüst vót. Amerre jártak-keltek, falvak, városok, fák, az mind ezüst vót. De hát nagyon kemény, konok szíve vót. Soha nem adott senkinek semmit. Mán bizony idős vót, de csak még mindig a felhalmozott ezüstbányákat csinálta. Megyén hozzá egy szegíny öregasszony: -Hej, hej, te Ezüstherceg! Milyen gazdag vagy! Milyen szíp vagy, a felesíged is! Annyi az ezüstöd, hogy országot, világot ki tudnál fizetni, de egy szegínynek nem adtál egy ezüst tallért soha. - Ládd, te öregasszony, most van igazad! - Mit csinálsz most te evvel, mikor egy gyereked sincs. A felesíged nagyon jó, sokszor adakozott a szegínyeknek a konyháról is. De te nem! Aszongya a felesíge: -Te öregasszony, te mintha tudnál valamit, hogy én jó szívű vagyok, adakoztam, pedig nem vótál itt. Mondd meg mán nekem, hogy hogy lehetne, hogy nekem gyerekem legyen? - Hogy lehetne? Hiszen, ha akarom! Mit szeretnél? - Én egy nagyon szíp jányt szeretnék, nem fiút! -Ejnye, ejnye - aszongya a herceg -, odaadtam vóna fele hercegségemet, fele Ezüstországomat, csak legalább egy fiút mondtál vóna! - Nekem nem kell fiú! Nekem jány lesz! -Na - aszongya a herceg -, amír azt mondtad, hogy jány legyen, ezírt megátkozlak! De meg fogom átkozni a jányodat is! 169
