Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Felült a hátára, megyén, megyén, mikor mán beért Pokol tornácára, annyi ördög vót, tüzes labdákat, tüzes dorongokat, tüzes szigonyokat hánytak a fiú felé. A kétfejű táltos ló kilehelte a száján a ködöt. Egy se látott. Megyén belefe, hát az öreg Pokol királyné ott ringat a bölcsőbe egy fiút. Ló vót a feje, sárga vót a szeme. Virított, mint a kikirics. -Szerencsi s jó napot, kedves ídesanyám! - He, he, de szerencséd, de szerencséd, hogy veled gyütt a fiam, másképp ízrül ízre, mustármagrul mustármagra szaggattam vóna ezt a Hegyi királyt! Hanem mondjad, mir jöttei? Mer meg nem telik le rulad a hetedik év, hogy elátkozott tíged Halbor király. (Akinek három janyát elvitt az Elátkozott király, akit a Hegyi király nyert fel, a balzsamvirággal.) -Na, jó, jó! Kellene a Hegyi királynak egy páncél, egy mágnesruha, hogy ne fogja a Mágnes királynak az ereje. -Ó, hát ez kicsi! Átszólt a Pokol tornácán, mán hozták is a mágnesruhát. Mikor felvette a fiú, úgy érezte, hogy száz, meg ezer évet öregedett. Kinőtt a szakálla. Aszongya: -Na, ülj a hátamra! Visszavitte a nagybátyjáho. -Na, de hát - aszongya-, most mán mehetünk! De mán akkor megint malom lett. Zenélt szípen. Aszongya: - De hogy menjek el? - Hohó, még egyszer visszaadom neked a tizenkét lábú táltos bögejcsikót. Elmísz, és amikor elmísz, mikor odaérsz, akkor majd megtudod, hogy mit mond neked a kis lú. Felült a ló hátára, megindult menni, mendegélni. Síkon, erdősígen, völgyen, határon, és elérkezett a Mágnes királyho. De hát, mikor megérkezett, akkor megállt a tengerparton. Gondolkozott, hogy mit csináljon? Aszongya a kis lú: - Semmit se tudsz csinálni, tizenkét órakor szétnyílik a tenger, bele kell, hogy ugorjál. 166