Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- De hát, akkor fel kell bontani a kriptájt. Felbontották a kriptájt, kivették a bruncikkardot belűle. -Na, kedves öcsém! Ez átvág sátánt, ördögöt, Pokolt, elátkozottságot. Ezt kösd az oldalodra. -Na, te, Világ Jövendőmondója, mit jósolsz még? -Azt, hogy a három jányt tizenkét elátkozott királyfi őrzi, tizenkét bika képibe. És nem tudja feléleszteni az öcséd, csak, ha elmegy a Fekete tengerhe, a Fekete hegy tetejire. Ott van a balzsamvirág, és azt elhozza elém, és a három jány orra alá tárcsa. El van átkozva a három jány. -Na, akkor eriggy oda! -Hohó, Világ Jövendőmondója, menjen oda? Megöregszik háromszor, mire odaér, meg ide visszajön - aszongya -, hogy gondolod? Nagy a grafológusság benned, de ha nem mondasz igazat, karóba húzatom a fejed! -Az apád hétszáz éves vót, amikor meghalt. Te háromszázhatvan vagy. Az apádnak itt a palota háta megett el van ásva a lova. De mán csontváz. Csak egy fej, aranykantár van a fejibe. Ásasd fel! A csontvázat tedd ki tizenkét órakor a nap elébe, és vágja födhö az öcséd az arankanytárfejet, és akkor lesz belűle tizenkét lábú táltos bögejcsikó. Felásták a csikónak a csontvázát, látták, hogy rajta az arany kantárfej. Fődhö vágta a fiú. Lovász háromszáz! Tizenkét lábú táltos bögejcsikó repkedett felfele. Nagyot nyerített, megrepedezett a palota fala. - Hej, hej, kedves gazdám! - aszongya. Megyek a Fekete tengerbe, megyek a Fekete hegyekbe. Ott van egy balzsamvirág, azt kell elhozni. De vigyázz, mer azt három sárkány őrzi, és tüzet lehelnek rád, de csak bízd rám! - Na, kedves bátyám! Megcsókolta a bátyját. Na, most mán megyek! -Menjél - aszongya. Felült a fiú a tizenkét lábú táltos bögejcsikóra, megindult száguldani a levegőbe. Kétszer kibuksengelt alula a ló. Amikor le akart esni, aláugrott. - Megijedtél, kedves gazdám? 157