Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Na, nem baj! Aszongya a vén kódus: -Ide figyelj! Te leveted a cipődet, a csizsmádat, és én felhúzom. Aztán leveted a te csizsmádat, az én csizsmámat te húzod fel. -Jól van! Aszongya az öreg kódus az ordináncnak: -Valóságos szurkot forraljál csak! Lehúzta az öreg kódus egy rántással mind a két csizmáját. - Na, a tiédet is - aszongya az ördögnek - kírem. Jobb és finomabb olajjal csináljuk meg. Bevitte, beletette a ragadó enyvszurkot. Ahogy gőzölt, aszongya az ördög: - Mir gőzöl ez? - Mer finomabb illata van, mint a tiednek! Rárántotta, leégett az ördögnek a két lába. -Juj, juj, juj, juj, juj, juj! Engedj szabadon! Nem tudok hazamenni Pokolba! -Na, gyere! Kihúzta. Megfogta, felhajította, a fekete felhők járásba, oszt pont a Pokol kapuja előtt esett le. Az öreg Plútó mondja: -Te jó Isten! Megettem a kenyerem javát, de ilyet nem láttam, ahogy hazahajintották ezt az ördögöt! -Na, mindegy! Te jó öreg kódus - aszongya a Feketehold fia -, mivel vagyok neked adós? -Mivel vagy? Várj csak, mer az összes Pokol ellened jön. -Mit csinájjak? -Te csak egymagad vagy. Sajnálom - aszongya - nagyon. Na, de nem baj ! Lássa, hogy jönnek ám tüzes dorongon, tüzes lándzsákkal, tüzes szekerekkel. - Ó, hohoho! - aszongya az öreg kódus. Kimegyen hát a kastély elébe. De sokan vagytok! Megfogja, a kisjánynak a hajába van egy fűsü. A Feketehold kisjánynak, aki megszületett, aki mán férjhe megyén, tizenhét-tizennyolc éves. -Add nekem ezt a fésűt! 149