Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Csapott egyet a jány, rögtön lett egy gyönyörű, világraszóló nagy templom. Hallott belűle az énekszó, hallott kifele belűle a orgonaszó. -Na - aszongya -, itt a termed! Aszongya: - Hogy értsem ezt? (Világraszóló varázspálcája vót.) Bementek a papok után, gyönyörű tündérek álltak ott. Bemegyen, hogy esküdik vele, Világszíp Helénnel. -Hé, ide figyelj! Hogy gondolsz te olyat? Nízzed ennek a papnak, meg ezeknek a tündéreknek is lólábuk van. -Te csak úgy látod! Gondolkozzál, mer a Pokol tüzire teszlek. Kikapta a fiú a varázspálcát, a tündér varázspálcát. Suhintott egyet. A templom is megsemmisült, az ördögök is. A jány ott maradt vele. De csak szípnek látta. Aszonta: -Nem hat rám, mer tündér varázspálca. Az ördögökre igen, de énrám nem! - Hát ki vagy te különben? - Hát, ha tudnád azt? Én el vagyok átkozva, mivel háromszor olyan szíp vagyok, mint a Tündérkirály jánya. De ha mégis meg akarsz nyerni, akkor háromszor megcsókolsz, és megváltozók. - Ha csakugyan ez a kívánságod, akkor megcsókollak. Megcsókolta, lehullt rula az elátkozott bűr, az a fekete selyemhaja. Gyönyörű szíp tündérnő lett belüle, királynő. -Na - aszongya -, ládd, így a tiéd vagyok! Én a Keleti király jánya vagyok. De az átok terád hatásos. Megcsókoltál. Nízd csak meg! Nízd csak a lábad, hogy gyökeredzik a főabe! Nízd csak, a futó szederinda, hogy fut be? Mer a Tündérkirály jánya - aszongya - elátkozott. Sajnálom - aszongya -, felnyertél, de a tied nem lehetek! - De te mán nem vagy világszíp Helén. -Na, megcsókollak még - aszongya - Kócimbor! Sajnállak. Szeretlek. Keresztülbuksengelt a fejin, lett belüle egy fehér holló, elment, elszállt keletre. A fiút meg lassan-lassan belepte a nyakára futó szederinda, mint az átok füve. Se előre, se hátra lépni nem tudott. Jött a Tündérkirálynő. 139