Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

aranykészlete nem gyarapodott látványosan a soron következő években, évtizedekben. Megfigyelhettük, hogy fiatalabb éveiben a kincskeresés vágya a jó idő beköszöntével felerősödött Lakatosnál. A kényszerűen hosszú téli pihenő alatti erőgyűjtés a tavasz beköszöntére tettrekészségét rendszerint a megszállottságig fokozta. Úgy látjuk, hogy a kincskeresés motivációja - eltekintve intenzitásának hullámzásától - azért állandósulhatott nála, mert reálisan elérhető életlehetőségei, a sarkadi társadalomban elfoglalt helye nem igazán elfogadható számára. E körülmény meséiben is tükröződik: meséinek hősei rendkívüliségükkel a mesemondó egyfajta kompenzációs vágyát fejezi ki.

21 Makacsul ragaszkodva kincslátó képességei valóságosságához, ezen a helyzeten próbál folyamatosan változtatni. Ebbéli motiváltságát az is fokozza, hogy Sarkad és más Békés megyei települések nem roma társadalmának több tekintélyes, ugyanakkor - fogalmazzunk úgy a romantika által az átlagosnál befolyásolhatóbb tagja nem utolsó sorban kincslátó képességei okán fogadta köreibe Lakatost. A nyolcvanas évek elején egyre ritkábbá váltak Jafi látogatásai, míg végül végleg elmaradni látszott. Múzeumbaráti köri tagságát a régészeti szekciójában azonban folyamatosan fenntartotta, s távolmaradásának idején is megjelent az év vége felé, tagságát megújítandó. A kapcsolattartásban kimerülő ragaszkodása máig jellemző vonása a múzeumhoz való viszonyának. Az évtized vége felé számunkra véletlenszerűen derült fény a szót jól forgató idősödő ember mesemondói kvalitásaira. A mesetudásra vonatkozó kérdésünk kapcsán derült arra fény, hogy az aranykutatás mellett a mesemondás, az ő szavával élve: a meseszerkesztés a legkedvesebb foglalatossága. Igen jellemzőnek tarthatjuk, hogy kérdésünkre határtalan önbizalommal Észak nagy mesemondójához, ANDERSEN-hez hasonlította magát: „Anderson, a mester fia annyi hozzám, mint a világon egy szem eső. Anderson csak úgy tanulgatott, én olyat tudok mondani, amit sajátilag szerkesztek, akit soha feldolgozni nem tudnak. Olyan mese, ami még nem volt papíron..." Nem egyedülálló e jelenség: hasonlóan rendkívüliek Cifra János legtöbb meséjének szereplői. Lásd bővebben: NAGYO. 1991. 24-27. p. 12