Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Az asszony levette a keszkenőjét, abba sírt, nízte a fiát, oszt keszkenőjébe tette az arcát. - Elviszik a fiamat! A fiú felült a lóra, a jány elébe ült, mentek. Ahogy mentek, aranynyá vált a fenyves, arany szökőkutak nőttek fel a fodbül. Vezeti be egy csengő aranypalotába. - Látod - aszongya -, Hóvirág, hogy hova hoztalak? - De, hát én csak egy szegíny vagyok - aszongya -, énnekem csak egy kunyhóm van. -A lelki boldogság nagyobb, mint a vagyon. Tanuld meg azt, hogy a lelki gazdagság minden kincsnél nagyobb! Én azt adom neked. Nem értette meg a fiú, hogy boldogságot akart neki adni, lelki gazdagságot. Nem vagyon-gazdagságot, anyagi gazdagságot. - És anyámmal mi lesz, ha te gazdaggá teszel? Ne úgy értsd ezt, hanem minden nap egy esztendő! -Apád el van fogva az elátkozott kastély völgyibe, azt is ki kell szabadítani! -Apám él még? - Él - aszongya -, az sose öregszik meg. Gyere! Kiment, kivett egy szekrénybül, kivett belűle egy gyémántpaszományos királyi ruhát, kardot. Mikor felöltöztette Hóvirágot, olyan vót, hogy ragyogott az összes palotaterem. Szebb vót, mint a palota. -Soha nem szabad hazudnod, az embereken meg segíteni kell! No, majd a fiú aszongya: - Mi az, hogy te boldoggá teszel? - Kastélyt adok, vagyont adok. Te meg, add nekem a szíved! -Á, azt nem tehetem. -Na gyere, elviszlek a kertbe! Kiment a fiú a kertbe. Látta a fiú, hogy a rózsák úgy, mint mikor kijött a kunyhó ajtaján, nőnek fel a fodbül és világítanak. Látta, hogy mindenfelől gyönyörű rózsaszínű sugarak jönnek a fák közül felé. Aszongya: - Ez a te szent birodalmad? A jány egybül tiszta rózsaszín fátyolba, selyembe termett, odament a fiúho: -Na - aszongya -, ide figyelj, Hóvirág! Te mán soha nem lehetsz senkié. De aszontad, nem adod nekem a szívedet. Most még apádat kisegítem, és aztán el fogok lulled válni, és itt foglak hagyni. ПЗ