Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

„Már rég elutaztam volna a faluból, csak nem tudtam otthagyni drága mesteremet. De meg volt írva a sors könyvében, hogy mégis el kell válnom Szamossytól, s vissza kell térnem Reök bácsihoz, ahonnan újra útra indulok. Már ideje volt. Legfőbb szükség volt rá, hogy lássak és tapasztaljak. Ormos társaságában teljesen kinyílt a szemem, s éreztem, hogy az akadémián van a helyem." A „sors könyvéről", amely Munkácsyt visszavezeti nagybátyjához, Szamossy önéletrajza veti le a fátylat: „... midőn Karácsonyi Guidó gróf által hosszabb időt igénylő munkák elkészítésével bízatván meg, Miskát nagybátyjához küldöttem azon utasítással, hogy folyton természet utáni rajzolással foglalkozva, várja be az időt, midőn megbízatásom teljesítése után együtt Párizsbafogunk utazni". Egyszóval Párizsba készültek. (Az említett munka azonban három évig tartott Karácsonyi gróféknál Beodrán és Budán, így kettőjük sorsa másképp alakult.) így érthetjük meg, miért „kísérte" Szamossyt Aradig: „Szamossyt egészen Aradig kísértem. Ott aztán festéket vásároltam, s elhatároztam, hogy mihelyst nagybátyámhoz érek, hozzákezdek a komoly festéshez. Elbúcsúztam a derék Szamossytól. Nagyon érzékeny volt a búcsú. Hiszen még most is és örökké hálás vagyok neki azért a sok jóért, amelyben részesített. Az élet hívott, s nem tudtam ellentállani. Meg kell kezdenem a munkát - gondoltam - nem is fontos, hogy mi lesz a vége... Milyen rövidnek tűnt fel ez az idő!... Éppen tizennyolc hónapja, hogy Szamossy tanítványánakfogadott. .. " Közel negyedszázad múlva, 1885-ben, Ormós Zsigmond kérésére írt önéletrajzában Szamossy Elek - akkor már nyugdíjban lévő nagyváradi rajztanár - így emlékezik meg Munkácsy felfedezéséről: „Velencéből négy évi ott tartózkodásom után visszatérve, előbb Bécsbe, később Harucker és Wenckheim családok történelmi arcképeinek festésével foglalkozva a békés-gyulai várkastélyban töltöttem tíz hónapot. Itt ismertem fel az asztalostanonc Lieb Miskában ama ritka művészi tehetséget, mely megnyerő magaviselettel párosulva, annyira megnyerte rokonszenvemet, hogy az árva fiút magam mellé vettem, nevelő nagybátyja ellenzése dacára rábeszéltem, hogy festílművészi pályára lépjen. A gyors fejlődés az ellenkező nézetű nagybátyját engedékenységre bírván, Miskát gondjaimra bízta, s munkám végeztével Gyuláról távozva, őt mint kedvelt, reményteljes tanítványomat vittem Aradra, innen Zselénszky gróf meghívása folytán Újaradra, később Buziásra, hol Méltóságod vendégszerető házában töltöttem egy hónapot Miskával, ki az oláh népből több sikerült alakot, s néhány arcképet rajzolt. Buziásról Beodrára, a vidéki Maecénások egyikétől a másikhoz, mindenütt hónapokat töltve családi arcképek festésével. Ezen idő alatt Miska vezetésem mellett, folyvást természet után rajzolt apróbb jeleneteket a népéletből, s rajzait csekély összegekért ugyan, de mindig értékesítve, zsebpénzre is szert tett." Ezután következett a már említett Karácsonyi gróf meghívása, amely elválasztotta Miskától. Vállalja Miska eltartását, s igyekszik minden tudását átadni a „festőinasnak". Nem mindennapi önzetlenség! Az utókor mindezt azzal hálálta meg, hogy mint Munkácsy felfedezőjét, tehetségének megmentőjét, Szamossy nevét beírta a magyar művészettörténet ismert művészei közé. * Itthon is nagyot változott a világ. A nemzet és a Habsburg-ház első kiegyezési kísérlete eredménytelennek bizonyult. Az országgyűlést feloszlatták, a megyerendszer megszűnt, visszaállt az abszolutizmus. Reök is távozott Gyuláról. 1861 októberében azonban nem Gerendáson, hanem Pesten találjuk. A belvárosban az Aranykéz utca 3. számú házban laknak, innen keresztelteti második gyermekét, Ilonát. Ha Reökék valóban Pesten maradnak egy ideig, Miska pedig csak 1862 januárjában távozik Gyuláról, igaz lehet az a gyulai hagyomány, hogy Reökék távozása után Miska Strausz 98