Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

1858 októberének utolsó szombatja október 30-ára esett, ekkor távozott Munkácsy Csabáról a sárgára festett harmadosztályú kocsiban. Feltételezésünk pontos. Előbb ugyanis nem is utazhatott volna, mert a szolnok-aradi vasutat néhány nappal előbb, október 25-én nyitották meg. Nagy „vivát" fogadta az első „Personenzugot", azaz személyvonatot a csabai állomáson, s most, öt nappal a megnyitás után egy elárvult asztaloslegény indult el rajta - újabb szenvedések felé. Úgy látszik, az elutazással megvárták a vasút megnyitását. így kényelmesebb vagy olcsóbb lehetett az utazás. * Távozásával elmúlt egy korszak Munkácsy életéből: a Csabán töltött gyermekkor és az asztalosinas Miska időszaka, az 1852-1858 közötti hat év. Munkácsy is keretbe foglalja ezt az időszakot. A Csabára érkezést az őszies nap tájleírásával kezdi, s a harangok zúgása jelzi, hogy megérkeztek a városba. Most, hat évvel később az állomás felé haladva ismét a ködbe vesző városképpel zárja sorait, s a harang ismét megszólal: „a haranßozo szomorúan kongatta a toronyban a négy órát". Úgy vélem, ez a keret nem lehet véletlen műve: a „szépíró" Munkácsy eddig is gyakran tapasztalt sikeres írói próbálkozásának eredménye. Annál is inkább, mert - a meglévő adatok szerint - a harangozó nem jelezhetett négy órát. Az országos lapokban egy héttel korábban kiadott menetrend szerint ugyanis a pest-aradi vonat 12 óra 7 perckor volt Mezőtúron, 14 és 14,30 között lehetett Békéscsabán (a csabai időpontot a menetrend nem közli), s 16 óra 43 perckor már Aradra érkezett. - Ha nem késett. A harang csak a két órát jelezhette Csabán. Munkácsy tehát beírt egy hozzávetőleges délutáni időpontot, mert a melankolikus búcsúzáshoz szüksége volt a harang többszöri kongatására. 65