Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

tett, kikötötte, hogy a festést a kisinas végezze. Ez később hanginak hiúságát sérté is és a legények irigylését vonta maga után..." Munkácsy asztalosságának egy-egy emlékét őrzi a Magyar Néprajzi Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. Két teljesen azonos tulipántos láda. A felirat szerint 1857-ben készültek, s tulajdonosa Pálinkás Ilka volt. A zöld alapszínű ládán fehér, kék, piros, sárga virágokból font biedermeyer ízlésű füzérek, koszorúk, csokrok találhatók. A ládát Bartóky Lászlóné - egy csabai gyűjtő, Munkácsy barátjának felesége - ajándékozta még 1885-ben a Néprajzi Múzeumnak, így hitelességében nem kételkedhetünk. Mindezt azért bocsátom előre, mert Munkácsy különös ellenszenvvel viseltetett a tulipántos láda festésének emlegetése iránt. Amikor 1882-ben egy gyulai tulipántos ládáról kérdezik, amelyet a hagyomány szerint ő festett, tagadólag így válaszol: „Tulipános ládát én sohasem festettem, mert a ,majsztrom nem bízott annyira a tudásomban, hogy a ládafestést rám merte volna hagyni." Nyolc év múlva, 1890-ben egy csabai tulipántos ládát mutattak meg Aradon a hazatérő mesternek, „amely mint az ő asztalosmunkája szerepel rég idő óta, de a művész nem ismerte fel a ládát. ,Nem emlékszem - úgymond-, hogy valaha deszkára tulipánt festettem volna'." Asztalosmesterségét sohasem tagadta, de a tulipántos ládák festését egyik alkalommal sem vállalta. Különös magatartás! Azt hiszem, a bagatell üggyel való előhozakodás okozhatta - esetleg még kellemetlen szituációban is -, hogy könnyebben esett Munkácsynak, ha nemet mond a kellemetlenkedőknek. De ugyanezen az aradi találkozáson mintegy két tucat ládát fog mosolyogva szignálni. Vagy talán a ládafestés emlegetéséhez fűződött rossz emléke? - Mint később látni fogjuk, ez a legvalószínűbb. De folytassuk az „öreginas" életének bemutatását! 5. kép. Munkácsy tulipántos ládája Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 55