Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)
Olyan rendszeré, amelynek kiszolgálására Reök nem vállalkozhatott. Ez is hozzájárulhatott, hogy feladja szellemi foglalkozását, s birtokot bérelve kövesse a deáki passzív rezisztenciát. A halála után megjelent nekrológok is politikai tettet láttak gerendási visszavonulásában. S amikor 1860 őszén újra megjelenik a politikai élet porondján, Bach bukását, az alkotmányosság visszatérését ünnepli az ország. Visszaállítják a megyerendszert, amelyben a negyvennyolchoz való ragaszkodás jelképeként az egykori negyvennyolcas tisztviselők kapnak helyet - így Reök István is megyei tisztviselő lesz. Gerendás nemcsak Reöknek adott menedéket. Ide vonult vissza birtokára Beliczay István földbirtokos is, meg Csaba másik ügyvédje, Urszinyi Andor (1848-ban a község bírója, aki épp Reökkel együtt kapta vissza ügyvédi diplomáját 1853-ban), s ki tudja, hányan vannak még, akikről nem szól a krónika. Hosszan időztünk az okok felsorakoztatásával, amelyek közrejátszhattak abban, hogy Miska elkerüljön nagybátyjától. Szükségünk volt erre, hogy megfelelően értékelhessük azt a tettet, amely mérhetetlen szenvedésnek tette ki a nagy művész gyermekkorát. S az okok után hadd említsek még egy adatot Munkácsy fiútestvéreiről: a négy Lieb-fiú közül Miskán kívül még bátyja, a Reök Antalnál nevelkedő Emil is asztalosinas lett, pedig nevelőapjuk aligha jutott olyan sorsra, mint Reök István. (A másik két fiút megpróbálták taníttatni, mindkettő meghalt még középiskolás korában.) Igen ám, de Reök egy nagy tehetség kibontakozását akadályozta azzal, hogy az asztalospályára kényszerítette, s nem rajta múlott, hogy Munkácsy tehetsége nem veszett el egyszer s mindenkorra! - mondhatnánk! Csakhogy a zsenit nem olyan könnyű a gyermekkorban felfedezni! József Attiláról írta nemrég egy makói tanára, hogy mindössze kiváló tanulót láttak benne, s nem sejtették, hogy a legnagyobb költőink egyike lesz. Pedig Attila akkor már érettségiző diák volt, versei jelentek meg, s a tanár „szakember" lenne a tehetség megítélésében. Mindezt nem Reök István védelmében mondtuk el, csupán a helyzet összetettebb, reálisabb bemutatása volt szándékunkban, s ennek alapján értékelni egy ember tettét, magatartását. S most térjünk vissza történetünkhöz: az asztalosság kezdetéhez! Miska beleegyezése után Reök a szerződés után látott: „Másnap... egy asztalosmester jött el hozzánk, akivel a kitaníttatásom feltételeit kellett megbeszélni. Nagybátyám azt szerette volna, ha jobban bánnak velem, mint a többi inassal. Ami azt jelentette, hogy ne végezzek én is egy csomó olyan munkát, ami nem tartozik az asztalosmesterséghez, így például vízhordást, disznóetetést és ehhez hasonlókat. Eltartásomért Reök bácsi évente tizenkét forintot fizet és négy zsák búzát ráadásul. A kitaníttatás ideje három és fél év. Tíz éves múltam hat hónappal, amikor nagybátyám és hangi mester aláírták a szerződést... A türelmetlenség láza gyötört, már alig vártam, hogy új, azaz első foglalkozásomat megkezdhessem... Gyorsan kiruháztak. Szalmazsák volt a derékaljam, ehhez adtak párnát és pokrócot. Reök bácsitól megkaptam az ezüst evőeszközt, ami még apám hagyatékából maradt. Aztán hangi mesterhez vittek." * Miska távozása egyben azt is jelenti, hogy ezután nem tudjuk életútját a Reökre vonatkozó levéltári dokumentumok feltárásával követni -, bár ilyen is alig-alig akad. Ennek hiányában az asztalosinas életének megrajzolásakor elsősorban Munkácsy önéletrajzára, az Emlékeimre kell támaszkodnunk, amely azonban gazdag élményanyagot tartalmaz életének legszomorúbb időszakáról. Nem sokat fogunk hozzátenni ehhez az élményanyaghoz. Feladatunknak tartjuk viszont, hogy az önéletrajzban említett szereplőket felfedjük, az eseményeket időrendbe helyezzük, s ezzel közelebb hozzuk a korhoz az 39