Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)
Mindjárt az év elején a magas politika érdeklődése feltűnő sietséggel irányult rá. Úgy látszik, tevékenységével felkelthette a felsőbb szervek figyelmét, mert Bonyhádi Gyula megyefőnök január 2-án sürgős jelentést kér Reökről: „Fensőbb meghagyás következtében fő Szolga Biró Ur holnap délután két óráig tudósítani sziveskedend arról: hogy Reök István Ügyvéd Ur hol született, hány éves, minő vallású, élte előbbi korszakában magát miképp viselte. Különösen a forradalom alatt, Csabára mikor s honnét költözött, s jelenleg mivel foglalkozik, minőpoiliticai viseletet tanúsított a múltban s most, leirandván miveltségét s képzettségét, végre annak családi és vagyonbeli állapotát." (A főszolgabíró másnap megírja jelentését, s ebből már korábban idéztünk.) A műkedvelő társaság további működésével nem találkozunk ugyan, de Reök újra szervez, s most már nagyobb ügy támogatása áll előtte: a pesti Nemzeti Színház megsegítése. Az akcióra nyilvánvalóan pesti ismeretségi köre által kapott ösztönzést. (Barátja, Bajza József 1848-ig két alkalommal is a színház igazgatója volt, utána Erdélyi János - a másik barát - vezette a színházat.) Májusban kér engedélyt sorsjegykibocsátásra a csabai főszolgabírótól, kérése megjárja a nagyváradi Kerületi Helytartósági Osztályt is. Júniusban pozitív választ kap, s minthogy az ügy „ legfelsőbb helyen is pártoltatik", engedélyt kap a sorsjegykibocsátásra. Szarvason a Réthynyomdában aláírási felhívást és csinos sorsjegyet készíttet, és kapcsolatai révén széles körű aláírást indít nemcsak Békésben, hanem a szomszédos Arad és Bihar megyékben is. A felhívás első része logikus, meggyőző okfejtés és hazafiúi vallomás is: „Felhívás a pesti nemzeti színház ügyében Nemzeti színházunk ügyének fontosságát nincs ki be ne lássa. A vészkiáltások és hazafias felhívások, melyekről olvasánk, mindnyájunk figyelmét magokra vonták, és átaljános lett az óhajtás, hogy azon intézetnek, melyet honszeretet emelt és támogatott eddigilé, jövője biztosíttassék. Mert színház, mely nem üzérkedik és a léha napidivat vezetékén, minden múlékony szeszélynek nem hódol, saját erejéből fenn nem állhat. Színházat, hogy szigorú bírája lehessen balítéleteknek, erkölcsnek; hogy a külföld feltétlen utánzása helyett nemzete jellemét adhassa vissza, históriai és a népéletből merített eredeti müvek adása által - mert ha a nemzetet ismerni akarod, tekintsd meg színházát - szóval hogy irányadó lehessen és irodalmunk méltó szövetsége, anyagi önálló polcra szükség emelni, hogy a mindennapi kenyér gondjaitól menten, egész erényét magas feladatának megoldására fordíthassa. Alkalmazható ez különösen pesti színházunkra, melynek helyzete, különböző ajkú fővárosi lakosok között, dacára a dicséretes pártfogolásnak hasonlíthatatlanul súlyosabb; melynek feladata színmüv észetünk pályája kezdetén nehezebb. Ha tehát nemzeti színházunk jövőjének biztosítása közóhajtásunk, szükség, hogy mindnyájan áldozzunk. így meggyőződve, én B.-Csabán, több helybeliek közremunkálásával, bő siker biztos reményében, felsőbb engedelemmel, nagyobbszerü sorsjátékot vélek rendezni, melynek jövedelme a pesti színház gazdagítására fordíttatnék. Mely czélból minden t. с vidékbelit tisztelettel felhívok, hogy engem jóakaratú vállalatomban, sorsjegyek vásárlása által gyámolítani szíveskedjék. A sorshúzás hangversennyel lesz összekötve, melynek tartalmasságáról gondoskodva lesz. Hangverseny után, ha az idő is úgy akarja, a t. közönséget helybeli, kivilágítandó népkertünk fogadandja hol, ha számításunk nem csal, egyik pesti zenekar nyújtaná itt ritka élvet. 29