Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Végszó Az 1863-i gerendási visszatérés tárgyalásakor idéztük az Emlékeim „utolsó" sorait. Valójában maradt még egy rövid bekezdés, az író Munkácsy szubjektív zárszava: „Hála Istennek, az élet olyan hosszú, hogy még a festőnek is van ideje a mesélgetésre. Most hát ismerik a kis inas történetét. A kis inas éppen olyan hűséges mesemondó, mint amilyen járatlan az írástudományban. Ha néha hibázott, s nem találta el mindig a szórakoztató hangot: bocsássanak meg neki. Csak a toll az oka, amely az ő kezében nem olyan alkalmas az élethű ábrázolásra, mint a festő ecsetje." S mit tehetünk mi hozzá? Hála Istennek, hogy a Mester megírta a kisinas történetét. így előttünk áll gyermekkorának sok-sok emléke, majd első próbálkozásai a festőpályán. Nem kell találgatni életútjának ezt a szakaszát. A kutatónak támaszt adott az események keresésében, értelmet a rövid hírlapi cikkeknek, eddig nem képzelt összefüggéseket teremtett az összegyűjtött dokumentumokban - végül is összeállt a kép: Munkácsy Békés megyei kötődésének nemegyszer izgalmas, regényes, de mindig valóságos képe. Ha ezt sikerült elérni, munkánk nem volt hiábavaló. 71. kép. Munkácsy ezüstkoszorúja Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 155