Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Az aradi ünnepségekre rendezett képkiállításon Munkácsynak több képe is szerepelt. A Mester komoran állt a kiállításon Paál László, a tragikusan elhunyt barát képe előtt. „ Csak akkor derült fel, amikor vagy két tucat tulipános ládát mutattak meg neki, melyeket állítólag ő festett, mint csabai asztalosinas, vagy aradi legénykedése idején. Habár kételkedett, hogy mind az ő remeklése, mégis készségesen beírta egy hatalmas ácsceruzával, azok fedőlapjának belső síkjára nevét. Ereklyék lettek. " A szemtanú, Rozsnyai Kálmán emlékezik így az aradi ünnepségre, s ez ellenkezik a Pesti Naplónak egyszer már idézett cikkével, mely szerint Munkácsy Aradon járván tagadta, hogy egyáltalán valamikor is tulipántos ládákat festett volna. Munkácsyék október 6-án, hétfőn éjjel érkeztek Csabára, s a Fiume Szállóban szálltak meg. Másnap került sor a város megtekintésére és az ismerősökkel való találkozásra. De adjuk át a szót a kortárs újságírónak: „Délelőtt látogatást tett nejével Beliczey, Karassiay és Stonajovitséknál. A városban tett séta után 11 és fél órakor fogadta Csaba polgárait, kik oly nagy számban sereglettek össze, hogy a redout nagy terme (a Vigadó terme a Fiume Szálló és a színház között — Cz. I.) alig volt képes tisztelőit befogadni. Midőn Munkácsy nejével az oldalán megjelent, zajosan megéljenezték. A nagy mestert Sztraka György (főszolgabíró - Cz. I.) üdvözölte. .. A többször zajos élj énektől megszakított üdvözlésre Munkácsy, kinek oldalánál neje könnyekig meghatva állt, köszönetet mondott a szeretetért és hogy valóban örvend, hogy régi barátaival ismét kezet szoríthat. Munkácsy minden egyes régi ösmerőst felösmert és tisztán visszaemlékezett a régi történetekre, igen számosokat, kiket úgyszólván gyermekkora óta nem látott, megszólított. A tisztelgők eltávozása után Munkácsy néhány bensőbb barátjával rövid beszélgetésre visszavonult. Ebédre a Karassiay családhoz volt hivatalos és onnan a vonathoz siettek, hogy útjokat Budapestre folytassák. Itt újabb meglepetés várta őket. Vagy negyven csinosnál-csinosabb előkelő gazdag lány, ünnepi díszben képezett sorfalat... Munkácsy nejének egy óriási csokrot nyújtottak át tiszteletük és szeretetük jeléül, ki azt szívélyes mosollyal és magyarul mondott köszönettel fogadta. Az óriási tömeg most is tüntetőleg éljenzett. Az első osztályú váróteremből a peronra mentek ki és míg a vonat megérkezett, Munkácsyék társalgással és szemléléssel töltötték azt a néhány percet. Most a búcsúzás ideje is elérkezett és az impozáns és szívélyes fogadtatást megköszönve, a viszontlátás biztató reményével robogott ki a vonat, lelkes éljenzéssel kísérve, apályaházból." Szinte pontosan harminckét évvel ezelőtt ugyanerről a pályaudvarról indult el Aradra mint asztaloslegény. Most, harminckét év után a világhírű mester távozott - ellenkező irányba, Párizsba. Az újságíró még nem tudhatta, hogy ez volt az utolsó csabai látogatása. Remélem, az újságíró segítségével sikerült visszaidéznem a fogadtatás légkörét. A félnapos látogatás is hagyott néhány megörökítésre méltó emléket. így az egykori asztalosmester, Lang özvegyét is felkereste. Egyenesen arra tartott, amerre azelőtt a műhely volt, most azonban lakás van helyette. Benyitott s megmutatta nejének azt a helyet, ahol a „ tulipános ládákat, asztalokat és székeket készítette". Amikor a szoba padozatának közepén beillesztett toldást észrevette, nejének megmagyarázta, hogy azon a helyen volt az éléskamrája. Ide rejtette tanulótársai elől a kapott élelmet. Munkácsyné élcelődve jegyezte meg, hogy a toldásról ítélve nem lehetett valami nagy művész az asztalosmesterségben. Megtekintették a hálókamrát is, az éjszakák nyomortanyáját. Felkeresték azt a házat a főtéren, ahol kezdő festő korában lakott. Megnézte egykori szobáját, melyben álmodni sem merte, hogy egykor világhírű művész válik majd belőle. Munkácsy a rövid tartózkodást is felhasználta, hogy anyagot gyűjtsön készülő festményeihez. Az utcán az egyik embertől megvette a rajta levő megviselt bekecset hat forintért, amiért ugyan újat is kaphatott volna, de az ember nem tágított, mert neki is újat kell helyébe venni. Szeretett volna látni egy „búbos kályhás szobát, magasra vetett ággyal". Bartóky Medovarszki Pál házába vitte el. Munkácsy a fali tékában egy régi csabai Tranoscius énekeskönyvet látott meg. A gazda szebbet, újabbat akart ajándékozni híres vendégének, de Munkácsy a régi rézvereteshez ragaszkodott. 145