Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

változtatást. (Talán készülődés közben derült ki, hogy az okiratra szüksége lesz.) Szeptember 30-án írja meg a kérvényt a Belügyminisztériumhoz. Át sem nézte, az ékezetek jócskán elmaradtak. „Nagy Méltóságú Magyar K. Belügy Minisztérium! Én Magyar országi, Munkácsy (sic!) születésű lévén s már több évek óta elhagyva családi Lieb nevemet, mint festő Munkácsy néven működöm. Hogy eddig törvényesen át változtattam volna nevem, attól kiskorúságom tartott vissza, most azonban be töltve a 24. évet bátorkodom mély tisztelettel folyamodni a Munkácsy mint felvett név törvény esitéseért. Mély tisztelettel maradok Pest, 868. Szept. 30. Alázatos szolgája MUNKÁCSY (LIEB) MIHÁLY" A Belügyminisztérium igen gyorsan intézkedik: okt. 3-án már kész az engedély. Közlik a hivatalos lapban, és leküldik Békés vármegyének. Azért ide, mert Munkácsy - a kérvény külső oldalán rávezetett megjegyzés szerint - „Az engedélyt B. Csabai földbirtokos Reök Istvánnak kéri kézbesíttetni." Ugyanitt ceruzás megjegyzés olvasható: „sürgős". Utóbbi megjegyzések azt bizonyítják, hogy Munkácsy magával akarta vinni a miniszteri engedélyt, s Pesten már nem tartózkodván, Csabára kéri. Nyilván búcsúzni jött le, s itt kívánta bevárni az iratot, mely október 7-én már megérkezett a vármegyéhez: „19509 szám Békés vármegye közönségének Gyulán Lieb Mihály munkácsi illetőségű festesz vezetéknevének „Munkácsi" -ra (sic!) kért változtatása megengedtetvén, — felhivatik a vármegye közönsége, hogy erről folyamodó megbízottját Rök István В .-csabai földbirtokost, a mellékelt keresztlevél kézbesítése mellett értesítse, és ezen névváltoztatásnak az illető anyakönyvbe leendő feljegyzését eszközöltesse. Budán 1868 évi október hó 3-án a miniszter helyett SZLÁVY JÓZSEF államtitkár." Az engedélyezett név tehát „i"-re végződött, de Munkácsy következetesen „y"-nal használta kezdetektől fogva. A nemességet, nemesi előnevet és címert csak 1880. december 11 -én adományozta a király Munkácsynak. A csabai főszolgabíróhoz október 12-én küldik tovább a határozatot, a másikat Bereg vármegyébe, ahol az anyakönyvben átvezették a névváltozást. (Eddig erre a forrásra hivatkoztak az életrajzírók). Munkácsy tehát október 13-a előtt nem kaphatta kézhez az iratot Csabán, s ezt bevárva utazhatott el, most már Düsseldorfba. A Magyarország és a Nagyvilág október 11-én ad hírt arról, hogy Munkácsy néhány nap múlva visszautazik a düsseldorfi akadémiára. Az időpont egyezik a mi feltételezésünkkel: a sürgősen kért névváltoztatási engedélyt még bevárta Csabán, s rövid időn belül távozott nagybátyjától. 1868-hoz fűződik még egy különös esemény Munkácsy életéből. Még 1866-ban megismerte a törökbálinti orvos „viruló szép lányát", Rottmayer Izabellát. A lány viszonozta szerelmét, de az apa hallani sem akart Munkácsyról. Titokban leveleztek, s Munkácsy elhatározta, hogy hírnevet szerezve megtöri az apa állhatatosságát. Most, két év után, 1868-ban ismét megkérte a lány kezét, de az apa kereken megtagadta. Munkácsy szökésre akarta rávenni a lányt, de az az utolsó pillanatban visszalépett. Munkácsy nehéz szívvel távozott az országból. Reök csak 1869 februárjában értesül - Kövy útján - az esetről, s dörgedelmes levélben feddi meg Miskát meggondolatlanságáért: „... csak azzal vagy hiával, hogy idő előtti kapoccsal 122