Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

kozás után végre megnyílt a sorompó ajtaja és mi a Gerlai erdőbe... szebbnél szebb tájakon keresztül haladtunk, azonban utolért a zivatar és mi jó nagy esőben értük el Dobozt, hol miután megérkeztünk volna, kenyeret kerestünk, egy otromba paraszt asszony elé is hozott Ч2 kenyeret, mit 30 krajcárért akart adni, erre felbőszültünk és otthagytuk - akkor tovább menénk, azonban Gerlai pusztáig a legnagyobb esőben mentünk, Gerlán túl már alább hagyott a zivatar - és este úgy 9 óra tájban átázva, megéhezve Csabára érkeztünk. 1866 September 10." Különös, hogy ez a leírás az 1865. évi vázlatok között található, de az 1866-os év semmiképp sem lehet elírás. Évszámot tévedésből lehet írni, de csak az elmúlt évit - megszokásból -, a következő évit soha. Inkább arról van szó, hogy a vázlatfüzet hátlapja üres volt, s ez akadván a kezébe, ide jegyezte a megörökítésre méltó kirándulás emlékét. S 1866 októberében, egyévi készülődés után valóban elutazott - de Berlin helyett a müncheni festőakadémiára. A kapott ösztöndíj, több műbarát támogatása, meg Reök István segítsége lehetővé tette a kiutazást. UTOLJÁRA A PUSZTÁN (1867. augusztus-október) 1867 első felében még Münchenben van, de nem hagy fel tervével, hogy Berlinbe utazzék. Ez év májusában írja Ligetinek: „Tehát a jelszó Berlin, de hogy? Különben ezt bízzuk a jövőre. Nekem a bátyám írta, hogy talán a Wenckheim arcképét kell festenem. Békés megye számára, ezt a szünidő alatt otthon megcsinálnám, szeretném is, mert néhány stúdiumot akarok csinálni a magyar életből, aztán meg parasztruhákat összeszedni, minek itt hiját szenvedem." Úgy látszik, nagybátyjának is írhatott levelet, a magyar tárgyú képéhez kérhetett segítséget, mert Reök így válaszol Munkácsynak május 25-én: „Leveledre válaszolva küldöm a járom és rúd rajzot, ha elmégy utána. Nem értek hozzá s főleg most nincs türelmem ilyen részletekhez." A rajz nem bizonyulhatott megfelelőnek, mert néhány nap múlva arról értesíti Munkácsyt, hogy írt Lajosnak (Reök Lajosnak Pécsre - Cz. I.), fotografáltasson le egy egész szekeret jármostól megígérte, s remélem megkapod." Munkácsy hazakészül. Reök megpróbál munkát szerezni számára, hogy az utazás költségeit így fedezzék. „A főispán lefestese elhatároztatott de téged ajánlani eddigilé nem volt alkalom, s nem tudom, ezentúl lesz-e?" - írja. Minden bizonnyal Békés megye távozó főispánjáról, báró Wenckheim Béláról van szó, aki a kiegyezés után előbb belügyminiszter, majd miniszterelnök lesz. Munkácsy is a Wenckheim-portré festésének tervét újságolja májusban Ligetihez írt, idézett levelében, de június 10-én már lemondóan írja Reök: „Wenckheim festéséből se lesz semmi, mert Barabásba szerelmesek és ahhoz fordulnak. Másképp kell hazajöveteledről gondoskodnunk." (Barabás Miklós meg is festette a képet Békés vármegye rendelésére 1867-ben.) 1867 júliusában ismét Pesten van. Eközben az országban nagyot változott a világ. Az abszolutizmus végképp eltűnt. Akiegyezéssel rendeződött a politikai helyzet, visszaállt a megyerendszer. A reformkori politikusok ismét helyet kaptak a központi és megyei adminisztrációban, így Reök Istvánt újból Gyuláról jelölik a megyei képviselő-választmányba. Családi életében is jelentős változás történt: harmadik gyermeke, Erzsébet születik 1866-ban, 1867 áprilisában pedig meghal apósa, Omaszta Zsigmond, és felesége jelentős birtokot örököl a városhoz közeli Kismegyeren. Ezek a politikai és családi események indíthatták arra Reököt, hogy végképp otthagyja Gerendást. Felmondja bérletét, s 1867/68-ban már mint csabai lakos szerepel az adókönyvekben. Az 1867 nyarán hazatérő Munkácsy még épp Gerendáson találja Reökéket, így utoljára 116