Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

38. kép Vidovszky János arcképe 39. kép Vidovszky Jánosné arcképe Munkácsy olajfestménye. Békéscsaba, 1865. Munkácsy olajfestménye. Békéscsaba, 1865. Magántulajdon Magántulajdon November 15-ére ugyan nem tudja felküldeni a Társulatnak az ígért képeket, de a hó végén vagy december elején maga kívánja felvinni. Nem akarta ugyanis sietve készíteni képeit, sőt megfogadta Ligeti tanácsát, hogy „tűzre vele, ami nem jó". Különösen a pusztai alkonyattal nincs megelégedve. „Itt a pusztán bátyám házánál különben jól vagyok, dolgozgatom s amellett nem is vagyok minden szórakozás nélkül, éppen az este későn jöttem haza egy kellemes agarászatról, ahol több jó pajtások voltunk együtt, de akinél egyikénél sem hagyott a lovaglás annyi nyomot, mint az én árva testemen, aki nem lévén megszokva a lovagláshoz, egy álló napig folytonos lovaglás úgy megtört, hogy jelenleg alig bírok mászkálni. Pedig holnap Csabán követválasztási bál lesz, tehát ha bemegyünk, mert nem bizonyos, nem tudom, hogy fogom én ott a magam táncporciómat lerobotolni." Változott a világ: fest, vadászik, követválasztási bálon vesz részt - a hét éve még boldogtalan asztalosinas. December elején sem indul vissza Pestre, csupán képeit küldi fel. Szeptemberben még rezignáltán írja, hogy „arcképet nem volt alkalmam festeni, nem is lesz", és most épp arcképfestés miatt marad Békéscsabán. December elején ugyanis már búcsúzni jött be Csabára, „midőn egypár úriember megcsípett, hogy általam magát lefestesse, én pedig kapván az alkalmon, felvállaltam, ugyanis van még hely az útravaló körében." Megfesti a Vidovszky család három tagját: Vidovszky Jánost, feleségét és Matildot. Aztán Dudits orvos és felesége, valamint két Díszmagyarosférfi képe bizonyítja tevékeny munkásságát. Hét arckép, az Estebéd a pusztán, valamint a művészi körökben nagy feltűnést keltő Búsuló betyár volt e négy-öt hónap ismert terméke. Malonyay szerint még két népviseleti képét is kisorsolták ebben az időben Csabán. Malonyaynak ez a közlése valószínűleg azonosítható a következő történetben szereplő két képül