Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

borzas fiatalember" kereste fel, bemutatta rajzait, és engedélyt kért, hogy többször is meglátogassa. Ligeti barátsága évekig tartó gondoskodást jelentett Munkácsy számára. Ligeti visszaemlékezése szerint nem sokkal Munkácsy megismerése után történt a következő eset: „Munkácsy nagybátyja, Reök István (a híres 48-i körnek volt titkára és igen nagy képzettségű férfiú) Békés-Csabáról Pestre jővén engem is meglátogatott, és elmondta, hogy már rég óhajtott velem megismerkedni, miután öccse sokat írt neki felőlem, mint pártfogójáról, és mindjárt kezdetben azt kérdé tőlem, hogy mivel érdemelte ki öccse jó akaratomat? és hogy mi célom van vele? - Erre én azt válaszoltam, hogy én Miskában oly tehetséget észlelek, mely ha kiműveltetik, belőle a művészet terén még nagy ember válhatik. E meggyőződésem alapján karoltam fel ügyét és célom az, hogy képességének fejlesztését tehetségem szerint előmozdítsam. ,Tehát ön komolyan hiszi' - kérdé - ,hogy belőle művész válhatik?' ,Igerí -felelém határozottan. Akkor fölugrott ülhelyéből, és izgatottan kiáltá: ,Miska és művész!!' ,Hiszen uram' -folytató ,nekem is vannak némi fogalmaim azon kellékekről, tanulmányokról, melyeknek elsajátítása minden művésznél első alapföltétel. Miskát pedig csak az írás és olvasásra is csak nagy nehezen tudtam megtaníttatni, azért adtam asztalosmesterségre, és valóban, most is azon szándékkal jöttem nélküle önhöz, hogy fölkérjem, szíveskedjék reá való befolyásával oda törekedni, hogy hagyjon föl hasztalan törekvéseivel, és térjen vissza tisztességes mesterségéhez. De miután látom, hogy ezt öntől nem várhatom, tehát isten önökkel, tegyenek meggyőződésük szerint, csak aztán meg ne bánják!' " Ez az ismert Reök-kép, aki a végsőkig igyekszik visszatartani Munkácsyt a festőpályától, mert nem hiszi, hogy a kitartó munkát igénylő pályára alkalmas lenne, s még akkor is visszaköveteli, amikor már áldozatkész kezek irányítják pályáját. Ez volt Reök utolsó kísérlete, hogy Miskát eltérítse a bizonytalannak vélt festőpályától. De akkor melyik Reök írta néhány hónappal előbb a leveleket, hogy támogassák Miskát, talán lesz belőle valami? Miért kérte, ítéljék meg tehetségét, mert ő nem ért hozzá? Reök magatartásának kettősségét aligha magyarázhatjuk meg, legfeljebb annyit olvashatunk ki Ligeti soraiból, hogy továbbra is kételkedik Munkácsy tehetségében, s a pályához szükséges akaraterőben. Nemcsak Reök volt így. Ligeti véleményében kevesen osztoztak, s „ egyesektől még megtámadtatást is kellett irányában kifejtett buzgalmamért eltűrnöm" - írja Ligeti. Néhány év múlva, amikor Munkácsynak a külföldön aratott sikereiről „a jó hírek hazafelé kezdtek szállingózni, nagybátyja akkor már Pesten lakván (1870-1872 között - Cz. I.) gyakran fölkeresett, s fejét csóválva mondogatta : ,Ki hitte volna " - írja Ligeti. Az idézett részletek azonban más vonatkozásban is figyelemre méltóak: Reök Istvánt mutatják be a pestiek szemszögéből. Már eddig is tudtuk, hogy mint az Ellenzék Körjegyzője, ismerte Teleki Lászlót, Bajzát és Vörösmartyt, akit csak „Miska bácsi"-nak nevezett. Most kiderül, hogy Harsányinak is jó ismerőse nemcsak Reök István, sőt anyja is. Ligeti elismeréssel szól róla („igen nagy képzettségűférfiú"/), unokahúga, Rock Lini férje pedig az Akadémia munkatársa. Egyszóval művészi és tudós körökben is nagyra becsült ember. Csak a sors, a szabadságharc utáni időszak vidékre kényszerítette. GERENDÁS - BÉKÉSCSABA (1865. szeptember-1866. február) Mintegy húsz hónapig élt Munkácsy Pesten, majd első külföldi tanulmányútja következik: Bécsbe megy Rahl híres festészeti Akadémiájára - 21 évesen. Fél évet marad itt. Tanulmányai mellett megfesti a Felolvasás és a Húsvéti locsolás című képeit, meg néhány arcképet. Készülő munkáihoz parasztruhákat kér nagybátyjától, aki hiába próbálkozik kérésének eleget tenni. Munkácsynak 1865. június 10-én még Bécsből írt levelére július 8-án válaszol: 106