Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)
a legnagyobb tökéletességre vinni, s majdan a haza szolgálatába állítani. Reök magatartásának ez a fordulata 1862-63-ban következett be. Fokozottan alakul ki ez az új magatartás, de már ott érezzük kezdetét, amikor Munkácsy mint Szamossy reményteljes tanítványa mesterétől elbúcsúzva először tér haza a gerendási tanyára. ELŐSZÖR GERENDÁSON (1862. ősz-1863. május) Gerendás! Jó néhányszor említettük már ezt az isten háta mögötti pusztát, ahová jó félnapig gyalogol végeláthatatlan búzatáblák mellett a mesterétől megszökött Miska, s ahonnan Reök is csak egyszer egy héten, vasárnaponként jár be Békéscsabára. Ezután még gyakrabban találkozunk Gerendással, mert Munkácsy több alkalommal is hosszabb időt tölt Reök bácsi tanyáján, s több fiatalkori festménye készül itt. Illő tehát, hogy közelebbről is megismerjük! Az orosházi úton, Csabától két mérföldnyire - tizenöt kilométer - van a puszta központja. Amikor 1845-ben - az országgyűlés által megszavazott önkéntes örökváltság lehetőségeit kihasználva - Csaba megváltotta magát a földesúri szolgáltatások alól, ez a terület - több más pusztával együtt - földesúri birtok maradt. Köztük a leghatalmasabb gróf Apponyi Györgyé. (A nagy hatalmú úr néhány évvel előbb még Kossuth legádázabb ellenfele, a Konzervatív Párt vezére, Bécs kiszolgálója volt.) Túl rajta, Orosháza felé, a Csabától legtávolabb eső részen a Trautmannsdorff-birtok terült el, a csorvási puszta, Orosháza és Apáca (ma Csanádapáca) szögletében. A Trautmannsdorff-birtokon bérletgazdálkodás folyt. 12 rátára osztották a 3500 kisholdas birtokot: 4-4 darab 374,230 és 255 holdas rátára. A birtokot az orosházi út elágazása osztotta három részre, melyek mindegyikét négy-négy egyenlő részre osztva kapjuk meg a 12 rátát. Köztük a legdélebbre fekvő, a tizenkettedik található Reök István csabai lakos bérletében „gr. Apponyi [birtoka] és Kis-Apáca melleit" - olvashatjuk a bérleti szerződésben. 255 kishold. Ennyi bérletéről tudunk már 1852-ben is, nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy egész gerendási idejében ezen a parcellán gazdálkodott. (Talán Steinertől vett át egy rátát, aki az 1850-es évek elején ugyancsak a déli részen bérelt 780 holdat, csárdája is ott volt Apáca mellett.) Az egész Trautmannsdorff-birtok szántó volt, „kizárólag termelési használatra" bérelhették, de a föld termőerejének megóvása érdekében egyharmadát kapásnövénnyel volt köteles művelni a bérlő. Abban az időben a fő kapásnövény a dohány volt itt. Tudunk Reök dohánykertészeiről, sőt néhánynak a nevét is ismerjük. (Nem egy közülük Munkácsy modellje lesz hamarosan.) A birtok bérleti díja holdanként 6 forint 30 krajcár, így Reök bérletének évi díja 1606 forint 50 krajcár volt, melyet két egyenlő részletben volt köteles fizetni a grófnő orosházi prefektusi hivatalában. A bérleti díj biztosítékául lekötötte minden ingó és ingatlan vagyonát, különösen pedig a bérbe vett területen levő épületeit. Mert a tanya az övé volt. A szerződés nem tiltotta ugyanis az épületek emelését, de azokért a bérlő kárpótlást nem várhatott. A tanyák nagyon megszaporodtak ebben az időben Csaba határában. Az 1830-as években még hatalmas legelő volt ez a terület Csabától Orosházáig és Szarvasig. Most, elsősorban a város alatti apró parcellákon, gomba módra szaporodnak a kis szalmatetős épületek. A legelő eltűnik, s különösen a krími háború idején, az 1850-es években egyre-másra törik fel a hamarosan gazdagon termő földet. Más a helyzet az Apponyi-birtokon. Itt gazdatisztek irányítják a gazdálkodást, s épp ebben az időben modernizálják a birtokot. 1858-1862 között kiépül a nagy majorság: gazdatiszti házak, cselédlakások, gazdasági épületek sorakoznak a birtok központjában. Egész kis település alakul ki a major körül, s a néhány tucat cseléd helyett kis falut talál már itt a hazatérő Munkácsy. 100
