A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Váncsa Klára–Domokos Tamás: A Dédai- és a Zámi-szorosban, valamint az erdélyi-medencei Maroslekencén (Románia) felvett malako-transzekt tanulságai

Váncsa Klára - Domokos Tamás A természetközeli növényállományú tájelemekben - a parti füzesben és a rekettyés réten - nagyobb a faj szám, mint a művelt területeken. A parti füzesben az erdei és higrofil fajok dominálnak, ami az állomány zártságának és a víz közelségének tulajdonítható. Hasonlóan a mezofil fajok jelenléte is a zárt növényzetre utal. Az itt előforduló erdei fajokat (Bradybaena fruticum, Helix pomatia, Perforatella vicina, Vitrea crystallina) a folyó hosszában majdnem minden mintavételi ponton megtaláltuk, ami újra csak a hydrochoriát támasztja alá.

19 A kaszálókról elsősorban az erdei fajok hiányoznak és a sztyeppfajok dominálnak, ugyanakkor a mezofil és a higrofil fajokból is kevesebb van, mint a parti füzesben. A két kaszáló fajállománya között is különbség van. A Pupilla muscorum-пак csak kaszálóréti előfordulása jelzi, hogy ez a terület jóval szárazabb a mellette levőnél. A kaszálatlan réten levő mezofil Cochlicopa lubrica sejteti, hogy a terület zártabb és nedvesebb, mint a kaszált rét. A rekettyés réten gazdag faj állományt találtunk, amely több mint valószínű, hogy a faj- és szintgazdag növényzetnek tulajdonítható. Mivel magasfüves, cserjés állomány, ezért az erdei fajok is megtelepedhetnek. A sztyeppfajok magas jelenléti aránya jelzi, hogy a parti füzeshez képest ez nyílt területnek számít. Fontos megjegyeznünk, hogy a rekettyés réten és a parti füzesben talált erdei fajok teljes mértékben különböznek egymástól. Habár nem vizsgáltuk, de sejteni lehet, hogy a hegyoldali erdőből kerültek a területre. A higrofil fajok különböző fajszámmal ugyan, de minden tájelemben jelen vannak, ami azt jelzi, hogy a hullámtér egységesen nedves. Mivel ezen a területen kvadrátozással vettünk mintát, az eredményeket szalagdiagramokon is ábrázoltuk (4. ábra). A diagramok kvantitatívan is szemléltetik a fajcsoportok tájelemenkénti százalékos eloszlását. Itt is jól látható, hogy a nyílt területeken a sztyeppfajok dominálnak, a parti füzesben pedig az erdei és a higrofil fajok aránya hasonló és domináns. A tájelemek közötti diverzitásbeli különbségek szemléltetésére rajzoltuk meg a log abundancia-fajszám grafikont (5. ábra). A grafikonon minden egyenes egy tájelemet jelöl, és az egyenesek meredeksége az egyedszám tájelemenkénti eloszlásának egyenletességét mutatja. Tehát minél meredekebb egy egyenes, annál egyenetlenebb az egyedszám eloszlása a tájelemben. A parti füzes és a rekettyés rét egyenletessége hasonló. A művelt területeken viszont kevesebb faj található. Ezért is meredekebbek a log abundancia-fajszám függvények a kaszálókon. A legkisebb diverzitás a kaszált réten tapasztalható. Összefoglalás A három transzektet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ártérben húzódó ligeterdők azok a tájelemek - biotópok -, amelyekben legnagyobb a fajgazdagság. Ez azért van így, mert a ligeterdőkben két fluktuációs övezet

20 találkozik, az egyik a szárazföld, míg a másik a folyó irányából érkezik a ligeterdőbe. Tehát a parti liVÁNCSA 2002. DELI 1997. 80