A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Hegyi Andrea–Marcsik Antónia–Kocsis S. Gábor: Az orrcsontok fejlődési rendellenességei humán oszteoarheológiai mintákban

Az orrcsontok fejlődési rendellenességei humán oszteoarheológiai mintákban ge 3 mm-rel megnőtt, amit az bizonyít, hogy a fent említett 9 mm-ből 6 mm tart a median sagittalis síkig, és 3 mm túlnyúlik azon. A bal oldali orrcsonthiány alapi része 5 mm, ami a homlokcsont felé haladva elkeskenyedik, s végül összecsúcsosodik egy pontba. A hasadék alakja ennek megfelelően háromszög alak. Kétoldali orrcsont aplasia Csengele-Bogárhát területén, a kun temető közelében feltárt osszárium leletei között egy 6-7 éves korban elhunyt archasadékos gyermek koponyamaradványa is előkerült (4. kép). A koponya jó megtartású, de hozzá tartozó alsó állkapcsot és csontvázat nem lehetett azonosítani. A premaxilla hasadék hosszúsága 5 mm, legnagyobb szélessége 8 mm. Alakja pontosan megegyezik a jobb oldali premaxilla alakjával, széle sima. A jobb oldalon az orrnyílás alsó széle 3 mm-rel mélyebb, mint a bal oldalon, azaz a szájpadlás felé eltolódott, ami az orrüreg aszimmetriáját eredményezi. Az orrüreg és a szájüreg között abnormális összeköttetés látható, ami egyben feltételezi, hogy a gyermek életében a szájüreg és az orrüreg között összeköttetés volt. A premaxilla hiányához az orrcsontok teljes hiánya társult. A hasadék kúp alakú, alapi része 8 mm hosszú. A kúp oldalán elhelyezkedő maxilla sima szélű, ami kizárja a halál utáni sérülés (talaj vagy egyéb külső hatás) lehetőségét. Feltételezhető, hogy az orrcsontok ki sem fejlődtek. Következtetések Az általunk vizsgált csontanyagban az orrcsont-rendellenességek különböző típusaira találtunk példákat. Előfordult egyoldali hypoplasia (a bal és a jobb oldalon egyaránt), egyoldali aplasia és kétoldali aplasia. Nem találtunk különbséget a jobb és a bal oldalon való előfordulás között. A rendellenesség nemek közötti gyakorisági adatai hasonlóak, egyik nem sem mondható jobban érintettnek a defektusra nézve. Összesen 279 olyan koponyát vizsgáltunk meg, ahol legalább az egyik orrcsont épen megmaradt (1. táblázat). Ezek között 4 esetben (1,43%) találtunk fejlődési rendellenességet. A reális statisztikai értékelés érdekében a százalékos gyakoriság megállapításánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Katymár-Téglagyár, az M5 autópálya és a csongrád-ellési temetőknél csak esetbemutatásról van szó. Ha ezeknek a temetőknek a rendellenességeit nem vesszük bele a statisztikai értékelésbe, akkor gyakoriságra 0,36%-ot kapunk (2. táblázat). Leghelyesebb tehát azt a megállapítást tenni, hogy vizsgálataink ezen szakaszában az orrcsont-rendellenességek előfordulási gyakorisága 0,36%-l,43% között van, és a kutatások folytatása során valószínűleg a 0,36% felé fog elmozdulni. Ez az anomália gyakran szindrómák vagy más rendellenességek (ajak-, szájpadhasadék) részeként jelenik meg. Társuló rendellenességként előfordulhat premaxilla hiány. Ilyen esetről számol be Snow a Hawaii populációnál. Egy felnőtt nő esetében a jobb orrcsont aplasiája és a bal orrcsont hypoplasiája mellett egy bal oldali premaxilla hiány jelent meg. Vizsgálati anyagomban hasonló esetet képez a Csengele-Bogárhát Inf. II. koponyája, 377