A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Simonyi Erika: Beszámoló a MO. autóút Gyál 3. és Gyál 10. lelőhelyén feltárt Árpád-kori lakóházakról

Simonyi Erika Rekonstruálva a középkori felszíni viszonyokat, arra a következtetésre jutottunk, hogy az egymástól mindössze pár száz méterre lévő dombokon több, egykorúnak tűnő kisebb falu állt. Mivel az ásatások befejezése a kézirat leadását csak néhány hónappal előzte meg, jelen dolgozat elsősorban azon „kürtös", vagy másik nevén „nyeles" házak bemutatására szorítkozik, amelyekről napjainkban élénk szakmai vita folyik. Reméljük, hogy az általunk megfigyelt részletek új adatokat szolgáltatnak az ilyen típusú lakóépületek rekonstrukciójához. Gyál 3. lelőhely A Gyál 3. lelőhely északi részén a kőolajvezeték nyomvonalában két kisebb domb került elő a humuszoláskor, amelyeken az Árpád-korban néhány házból álló települések álltak (1. kép). Az M5-ös autópályához közelebbi dombot az út építésekor szinte teljesen elbányászták. Itt, a domb peremén mindössze egy ház (143. objektum) és néhány árok maradt meg. A keleti felületen nagyobb településrészletet sikerült megfigyelnünk (147-156. objektum). A lelőhely teljes feltárására nem volt lehetőségünk, mivel az északi irányban túlnyúlt a kisajátítási területen. 143. objektum (2. kép): Árpád-kori, félig földbe mélyített, 345 x 326 cm oldalhosszúságú, kissé trapéz alakú, lekerekített sarkú ház. Á ház gödrét a domb lejtős oldalába ásták, ezért déli oldala 40 centiméterrel mélyebben jelentkezett, mint az északi, s a ház padlója is erősen lejtett déli irányba. Az épület szelemenes tetőszerkezetű volt, amelyre az északkelet-délnyugati tengelyben előkerült két cölöplyuk utal. Az északkeleti fal közepén található kerek, 26 cm átmérőjű, hegyesedő aljú volt. Mélysége a padlótól 42 cm. A másik a délnyugati fal közepén került elő, 22 x 28 cm átmérőjű, ovális alakú, öblös aljú volt. Mélysége a padlótól 17 cm. Mindkét cölöplyuk belső oldalán szürke, keményre döngölt, agyagos réteget figyeltünk meg. A kemencét a ház keleti sarkában álló, meghagyott agyagtömbből alakították ki (átmérője: 108 cm). A kemence feneke 26 centiméterrel magasabban volt, mint a ház padlója. A sütőfelület rossz megtartású, állatjáratok bolygatták. A 2 cm vastag tapasztás alatt sem köveket, sem cseréptöredékeket nem találtunk, közvetlenül a sárga agyagra tapasztották. A ház homokos altalajra épült. Padlóját 15-20 cm széles deszkákból alakították ki, melyet a tűzveszély miatt szürke agyaggal letapasztottak. A padlót egyszer megújították. A padló szerkezete igen hasonló volt az alább ismertetett, jobb állapotban fennmaradt Humuszdepó 1. házban megfigyelthez. A 143. házban bejárat, „munkagödör", illetve kürtő nyomát nem figyeltük meg. Leletanyag: Jellegzetes Árpád-kori fenék- és oldaltöredékek, egy orsókarika, illetve állatcsontok kerültek elő a ház betöltéséből. 354