A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Füredi Ágnes: Honfoglalás kori temető Kálon

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25 (2003) 331-351. HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ KALON - Füredi Ágnes Az ásatás

1 Kál község Heves megyében, a Mátraalján helyezkedik el, annak síkságra eső részén, a Tárna felső folyása mentén. 1966-ban a falutól délre kialakított kavicsbányában a munkálatok során csontváz és nyílhegyek kerültek elő. Szabó János Győző az egri múzeum régészeként értesült a leletről, és 1966. június 11-16. között elkezdhette a leletmentő ásatást. A kutatások 1966. augusztusában, majd a következő év tavaszán is folytak. Elsődleges cél az előkerült X. századi temető, és az azt övező árokrendszer feltárása volt, mivel e területet érintette közvetlenül a kitermelés.

2 A lelőhelyen a teljesen feltárt X. századi temetőn kívül nagyobb kiterjedésű szarmata sírmező és néhány preszkíta kori temetkezés is volt. A X. századi temető a Tárna patak bal partján helyezkedett el, a rétből 2,5-3 m magasan kiemelkedő, észak-déli fekvésű dombvonulat délnyugati részén (1. kép). A kavicsbánya az észak-déli irányban elhúzódó sírmező keleti oldalán valószínűleg elpusztított néhány sírt, számuk azonban az ásató szerint nem lehetett jelentős. Szabó János Győző 1970-ben már közzétette előzetes jelentését. Az ismertetés mellett a kutató a temetőszerkezet és az árokrendszer lehetséges összefüggéseire, szellemi hátterének magyarázatára is kitért.

3 Az embertani anyagot Éry Kinga dolgozta fel és tette közzé 1970-ben, az Anthropologia Hungarica 9. számában.

4 Több, későbbi tanulmányban is találkozhatunk a lelőhellyel, az előzetes beszámolóknak köszönhetően.

5 A temetőárok A temető körül húzódik az árokrendszer, azt északi és nyugati oldalról, a dombocska meredekebb lejtője felől kerítve (2. kép). Kapcsolatára a temetővel több jel utal: vágja a szarmata kori jelenségeket; elhelyezkedése igazodik a temető alak1 A káli X. századi temető feldolgozásának lehetőségét dr. Révész László régésznek, a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Főosztálya vezetőjének szeretném ezúton megköszönni. Köszönet illeti az ott dolgozó dr. Wolf Mária és Simonyi Erika régészeket a biztatásért és a dolgozat megírásához nyújtott gyakorlati segítségért. 2 A temető és a feltárás térképe az ásatási dokumentációhoz tartozik, és az ásató már közölte azokat előzetes jelentésében (SZABÓ 1970). A dolgozatban szereplő temetőtérkép ezeknek kiegészített változata. 3 SZABÓ 1970. 4 ÉRY 1970. 5 Pl. TETTAMANTI 1975. 88-89; SZABÓ 1980. 97-99; KOVÁCS 1989. 34; ÉRY 1994. 221; SCHULZEDÖRRLAMM 1988. Liste 1, Liste 11; RÉVÉSZ 1996. 176-177, 185. 331