A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - S. Perémi Ágota: Avar kori leletek Kékkútról és a Balatonudvari-Fövenyes temető 99. sírja

S. Perémi Ágota 1995. április 4-én újra a helyszínre mentem, ahol Székely Károllyal közösen végigjártuk és térképen bejelöltük az általa ismert összes kékkúti lelőhelyet.

4 Ennek során sikerült eljutni a 16 évvel korábban előkerült avar kori lelőhelyre is. Ekkor a partfalban sírok nem látszottak, csupán néhány csonttöredéket szedtünk össze. Kiderült, hogy az esetleges leletmentésre alkalmas terület csak igen kis sávra korlátozódna, mivel a kocsiút és a szőlővel betelepített telkek közti két partfal igen keskeny. Csupán a terület nyugati részén volt egy éppen művelés alá nem vont telek, ahol lehetőség nyílhatott volna a feltárásra. Ekkor sajnos minden próbálkozásom ellenére sem sikerült előteremteni a leletmentéshez szükséges anyagi forrásokat. A lelőhellyel kapcsolatban Székely elmondta, hogy a területről már évtizedekkel korábban is kerültek elő sírok, leletek, de ezek elkallódtak. Az újabb időszakban a hegyre vezető út szélesítésekor és szőlő telepítése közben is bolygattak sírokat. A csontokat kidobálták, a leletek egy részét Székely összeszedte. Ezeket és az általa gyűjtött más korú és más lelőhelyű leleteket átadta. Ezt követően 1997. július 30-án jelentette Székely, hogy a partfalból újabb csontokat mosott ki az eső. A leletmentés során egy erősen bolygatott lovas sírt sikerült feltárni.

5 Sajnos a sírról készült rajzot nem sikerült megtalálni. Sem fényképfelvétel, sem jelentés nem készült a kiszállásról. A leletek közül csupán egy kisebb vastöredék került be. A csontok a régészeti raktárban találhatók. Legutóbb 2002. augusztus 12-én jártam a helyszínen, ahol Székellyel újra megnéztük a helyszínt. Ekkor a keleti partfalban legalább négy-öt sír gödre látszott. Az egyik gödörből szabályosan kilógtak a csontok. Ezeket, mivel más lehetőség nem volt, visszatemettük. Ugyanitt, a már kihullott földben kis bronzlemez töredéket találtam. Ezúttal még részletesebben kikérdeztem Székelyt a lelőhelyről, a leletek helyéről. Reményeink szerint a 2003. év során mindenképpen sort fogunk keríteni ennek a hányatott sorsú temetőrésznek a lehetőségekhez mért mielőbbi feltárására. Mint a fenti előzmények leírásából is kitűnik, a kékkúti leletek szórványként kerültek be a múzeumba, így természetesen messzemenő következtetések levonására egyelőre nincs módunk. A két leletmentés (1979, 1997) adatai pedig rendkívül hiányosak. Elmondás és kevés biztos adat alapján a következőket tudjuk mondani: Leletmentésből három sír került elő, közülük az egyik lovas sír volt. A szórványanyag alapján úgy tűnik, hogy két női és talán három férfi (az egyik lovas sír lehetett) leletei jutottak múzeumba. A 2002. évi helyszínelés során négy vagy öt sír látszott. Ezek alapján kb. 12-13 sírról van tudomásunk. A sírok DK-ÉNy-i tájolásúak voltak, 100-150 cm mélyen láttak napvilágot. Az út mai szintje ettől kb. 50 cm-rel lejjebb van. Az 1979. évi leletmentés során az út nyugati oldalfalában került elő a két koponya, vagyis a vázak többi része az út alá esett, így azok már elpusztultak. 1997-ben a lovas sír az út keleti oldalfalában volt, de közelebbi adat híján erről semmit sem tudunk. Ezek alapján feltételezzük, hogy az út két sírsort vágott ketté, és a második sírsorhoz tartoznak azok a temetkezések, amelyeket legutóbb a keleti partfalban figyeltünk meg. A sírgödrök egymástól 50-60 cm távolságra helyezkedtek el a partfal 200300 méteres hosszában, de valószínűleg a szőlővel beültetett telkeken is vannak sírok. 4 S. Peremi Ágota jelentése: LDM Régészeti Adattára, ltsz.: 19016-2001. 5 A leletmentést László Péter végezte. 272