A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Fancsalszky Gábor: Germán népek a Kárpát-medencében a Kr. u. I. évezredben

Germán népek a Kárpát-medencében а Кг. u. I. évezredben reg könnyedén verte vissza. A limes (határ) sikeres áttörése azonban Marcus Aurelius következő évben kezdődő markomann-kvád háborúiban kap világtörténelmi jelentőséget (1. kép). 269-290 között, vagyis száz év elteltével új népek érkeznek. A gepida, vizigót, vandál, taifal törzsek egyelőre még nem tudnak betörni a Birodalomba, de határvidékét már megszállják. Ez Kelet-Magyarország és Erdély germán korszakának kezdete (2. kép). 376-ig, a klasszikus népvándorlás kor kezdetéig újabb száz év telik el. Az Európa határát átlépő hunok nyomására meginduló keleti germán törzsek feltartóztathatatlanul törnek be a gyengülő római határvédelem sáncai mögé. A legyőzhetetlen hunoknak meghódoló osztrogót, szkír, rugi és herul népek lökik át közvetve a Rajnán a pánikszerűen menekülő vandál, szvéb és alán tömegeket. Ez a nap, 406. december 31-е jelenti a Nyugat számára a népvándorlás korának „hivatalos" kezdetét (3. kép). 455 után, a hun korszak lezáródásával, a győztes germánok veszik kezükbe Itália és Nyugat-Európa irányítását. Magyarország területén ennek tükre Pannónia osztrogót időszaka (456-471), majd 526-568 között a langobard hódítás kora. Ezt a bő száz évet zárja le az avarok honfoglalása (4-5. kép). 791 -ben jut el Nagy Károly, a megszilárduló nyugati germán államok legnagyobb formátumú uralkodója folyamatos hódításai során Magyarország területéig. A frankok több mint tíz év alatt foglalják el az Avar Kaganátus pannóniai felét, amely azután Oriens néven lesz a Karolingok birodalmának része, gyakorlatilag a magyar honfoglalásig (6. kép). A X. század Nyugat-Európa számára olyannyira emlékezetes normann időszaka nálunk csak jelzés értékű. A kialakuló magyar állam határvédőként, illetve a dukátus hercegi kíséreteként alkalmazott skandináv harcosokat, ezért esetükben hódításról szó sincs (X. század közepe - XI. század első fele). Részletes eseménytörténet: Időszámításunk kezdetéig a kelták uralták a Kárpát-medence nyugati felét, a rómaiak is csak ezt a részt hódították meg. Az így kialakult tartomány, Pannónia provincia észak-nyugati határán találkoztak az első itteni germán néppel. A markomannok („a határ mellett élő emberek") Vannius királyuk uralma alatt léptek szövetségre a Római Birodalommal Kr. után 17-ben, így jött létre az ún. kliensállamuk. 50-ben azonban az ellene lázadó Maroboduus elől Vannius kénytelen volt Pannoniába menekülni - ő az első, akinek sikerült a római határvonal, a limes mögött letelepedni, egészen pontosan a Fertő tó déli részénél. A korábbi szövetséges befogadásával kezdődött meg az a folyamat, amely azután a birodalom bukásáig eltartott: a jólétet megismerő szabad germánok egy része egyre jobban és bármi áron szeretett volna bejutni a római fennhatóság alatt álló területekre. 90 után a markomannok keleti szomszédai, a Dunakanyar környéki kvádok (406 után szvébeknek hívjuk őket) kezdenek háborút, szövetségben a Duna-Tisza közi szarmata-jazigok keleti, alán származású népével. A támadás a rómaiak súlyos vereségéhez vezetett: egy teljes legio (a XXI Rapax) pusztult el, ami 6000 katonát jelent. A császárkorban általában 30 legio állomásozott az egész birodalomban. Az esemény hatására változott meg az európai katonai helyzet: a korábbi rajnai súlypont a Dunához került. Az első század végére négy legiotábort építettek ki az észa257