A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kocsor János: Adatok a Független Kisgazdapárt Békés vármegyi szervezetének történetéhez az 1930-as évek második felében

Kocsor János politikai eseményei már csak tömegbázisának megőrzése védelmében is politikai, szociális és gazdasági célkitűzéseinek következetesebb átgondolására, képviseletére késztették a pártot. Az 1929-ben kirobbant gazdasági válság a mezőgazdasági területeken az évtized közepéig elhúzódott, 1935-ben ráadásul aszály is sújtotta vidékünket. A parasztság körében az általános elégedetlenség és levertség légköre uralkodott. A Gömbös-, majd az azt követő kormányoknak a falu felemelését ígérő programpontjai, de a falukutatók mozgalmának jelentkezése is a falusi nincstelenek sorsával való foglalkozásra ösztönzött. Az 1930-as évek közepétől jelentkező szélsőjobboldali mozgalmak a maguk demagógiájával ugyancsak a kisgazdák társadalmi befolyásának csökkenésével fenyegettek. Ezenkívül egy olyan párt részére, amely a parlamentarizmus talaján állva végső soron a demokrácia kiszélesítését tűzte zászlajára, az ellenük való küzdelem kötelesség, egyben létérdek is volt. Ugyanakkor a Kisgazdapárt politikáját továbbra is jellemezte, hogy a demokratikus ellenzékiséget „középen", törvényes keretek között kívánta megvalósítani, s amennyire lehetett, tartózkodott a hatóságokkal való összeütközéstől. 1937 késő tavaszán a kétségtelenül meglévő elvi ellentétek mellett ezért is nem tudott, nem mert szolidaritást vállalni az ún. „nyílt nyomozás" célzottjaival, a szociáldemokratákkal.

3 Jelen dolgozat az alábbiakban nem a Békés vármegyei Kisgazdapárt kronologikus sorrendű történetét nyújtja, hanem a titkos választójog, a földmunkások helyzete és a nyilasok elleni küzdelem kérdéskörének a megyei kisgazdapárti sajtóban, gyűléseken, választmányi üléseken való megyei tükröződésével foglalkozik.

4 A Kisgazdapárt 1936-ban közétett programja már a fentebb vázoltak jegyében készült. Összeállítója a párt országos vezetésében egyre aktívabb szerepet játszó Tildy Zoltán volt. Fogalmazása szerint a párt „első megmozdulása alkalmával komoly reális programot adott", s a mostani nem új, hanem összeállítás, „az elvi program, a ma legfontosabb pontjainak gyakorlati kifejtése ". Legfontosabb gazdasági célkitűzései továbbra is a korábbiak maradtak: a gazdaadósságok rendezése, a vám- és pénzgazdálkodás reformja, a mezőgazdasági termékek értékesítésének megoldása. Földbirtok-politikai programjában el szándékozott törölni a hitbizományi rendszert, szorgalmazta a telepítést, melynek céljára kb. hárommillió holdat kívánt igénybe venni. Ezt a bankok kezén levő földbirtokokból, az eladósodott nagybirtok adó- és illetékhátralékai fejében felajánlott földekből, az eladó birtokok állami felvásárlásából akarta előteremteni. Követelte az előző földreform hibáinak kiküszöbölését; a politikai vonatkozású kérdések terén pedig olyan, az országos és helyi közigazgatásban „nemzeti" önkormányzatot, amely megakadályozza a nemzet lelkétől idegen diktatórikus rendszer létrejöttét. Ennek érdekében követeli a demokratikus szabadságjogok kiszélesítését, „az általános és becsületes titkos választójogot", a politikamentes közigazgatást, a képviselői összeférhetetlenség elvének kimondását. Foglalkozik az álláshalmozások megszüntetésével és a jövedelmek A kommunista veszély elhárítására indított nyomozás során szociáldemokrata érzelműeket is letartóztattak. A nyomozásnak - csakúgy, mint Féja Géza és Kovács Imre, a Viharsarok és a Néma forradalom című kötetek szerzői ellen indított pereknek - általában az ellenzék számára is üzenete volt: A kormány nem tartja vissza magát a terror eszközeitől, s nem érdeklik a tiltakozások. 4 A Kisgazdapárt vármegyei történetére az érintett időszakban adatokat tartalmaz LEINER 1982; VÍGH 1991. 200