A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus templom felépítése

A gyulai evangélikus templom felépítése „református testvéregyház nagy örömet érzett, amikor látta, hogy az evangéliumnak egy új fáklyája gyulladt ki Gyula városában, s ezért már az egyház-alakulás kezdetén kötelességének tartotta, hogy nyomban a testvéri megsegítés kezét nyújtsa, mint a nagyobb testvér a kisebbnek, s ma is az a szent fogadás él a lelkében, hogy a két protestáns egyháznak továbbra is együtt kell működnie". E beszédre s báró Apor Vilmos római katolikus plébános táviratára reagálva a püspök kijelentette: „mindnyájan egy ugyanazon magyar hazának vagyunk polgárai, s egy ugyanazon Istennek és az О fiának, Jézus Krisztusnak szolgálatéiban fáradozunk" Az egybegyűltekre Isten áldását kérte, majd a Himnusz eléneklésével az ünnepi közgyűlést berekesztette.

112 A közgyűlést követően 13 órai kezdettel díszebédet adtak az Ipartestület újonnan épített székházának (a későbbi Erkel mozi, majd 48-as klub) nagytermében. Ez volt ott az első rendezvény, mivel a tudósító szerint „Gyulán nincs modernebb, szebb és megfelelőbb terem bálák, előadások, hangversenyek, bankettek rendezésére a gyulai ipartestület új nagyterménél". Az ízletes ételek elkészítéséért Ábrahám Jánost, az Ipartestület vendéglősét illette a köszönet. Bár egy teríték 3 pengő 20 fillérbe került, a terem mégis megtelt: több mint 200 vendég jelent meg az ünnepi ebéden.

113 A püspök köszöntője után br. Apor Vilmos itt adta át személyesen is az üdvözletét az evangélikusoknak. (A korabeli előírások miatt ugyanis katolikus pap nem vehetett részt protestáns istentiszteleten.) Raffay Sándor kifejtette, hogy „Minden új templom a magyar hit, a magyar igazság, a szebb, boldogabb jövőbe vetett magyar reménység szimbóluma. Legyen a templom avatási ünnep Gyulán a felekezeti megértés, a magyar összetartás, az igazi felebaráti szeretet ünnepe. " Pallman Péter református lelkész mellett Adler Ignác rabbi is köszöntötte az ünneplőket. A püspök a távozásakor ismét megáldotta a város lakóit, majd délután 3 órakor az állomásra hajtatott.

114 A rendkívül kedvezőtlen körülmények ellenére, Isten segítségének köszönhetően beteljesedett a hívek mintegy 20 esztendővel korábban megfogalmazott vágya: ha torony nélkül és kisebb munkák elmaradásával is, de felépült a gyulai evangélikus gyülekezet temploma (4. kép). Merész vállalkozásnak tűnt, mikor a fiatal s tehetősnek egyáltalán nem mondható egyházközség tagjai belevágtak e munkába, s csak kevesen bíztak benne, hogy megérik ezt a napot, de Istennek - és az ő kitartásuknak hála, beteljesült óhajtásuk. Otthonra találtak Gyulán. IRODALOM SCHERER 1938. Scherer F.: Gyula város története II. Gyula, 1938. GyEEI B. 11. Az 1927. december 18-i közgyűlés jegyzőkönyve. 113 GyEEI F. 23. Az 1927. évi templomszámadás. A gyülekezet Beinschrottnak az ebédért 88,80 pengőt, míg Hajdúknak a felszolgálásért 45 pengőt fizetett, a székek szállítása 6 pengőbe, a püspök autóztatása 12,40 pengőbe, Tátrai budapesti útja pedig 32 pengőbe került. A virágcsokrokért 15,80 pengőt kellett fizetni, azaz a templomszentelési ünnepség lebonyolítása 200 pengőbe került. Ezzel szemben a templomavatási perselypénz 148,30 pengőt tett ki. 114 Békésmegyei Hírlap 1927. december 20. 195