A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Csobai Lászlóné: Adatok a történelmi Szabolcs, Szatmár és Bihar vármegyék román anyanyelvű népességének történetéhez

Csobai Lászlóné nököt román görögkeleti püspökség felállítására.

41 A román görögkeleti egyházközségek miniszterelnökhöz intézett beadványa számunkra statisztikai szempontból igen fontos adatokat tartalmaz a kisebbség lélekszámára vonatkozólag. A beadvány szerint az egyház 100 000 román görögkeleti lelket számlál 18 anya- és 35 fiókegyházában.

42 Az egyház által képviselt álláspont a román kisebbség lélekszámát illetően messze eltávolodik a hivatalos statisztikától, a népszámlálás adataitól. Emellett azonban megjelöli az egyházközségek számát a fiókegyházakkai együtt olyan románlakta települések esetében is, amelyekre a népszámlálások nem utalnak. Az általam felsorolt adatokkal szerettem volna rámutatni arra, hogy akkor, amikor a két világháború közti időszakban a magyarországi román nemzeti kisebbségről, annak vallási megoszlásáról szólunk: - 18 görögkeleti anyaegyház, - 35 görögkeleti fiókegyház és - 17 görög katolikus román ajkú egyházközség által összefogott lakosság összlétszámát kellene megállapítani. Visszautalva az 1910-es évi népszámlálásra, amikor 28 491 fő vallotta magát román anyanyelvűnek, ezt elosztva az összes, azaz 70 egyházközséggel (18 anya-I- 35 görögkeleti egyházközség -I- 17 görög katolikus), kapunk egy átlagot, azaz 407 főt. Tehát 407 fő esik egy egyházközségre, amely körülbelül megfelel a legkisebb település átlagának. Szándékosan választottam az 1910. évi népszámlálás adatait, mivel ekkor még működött a viszonylag szilárd egyházi szervezet keretében az összes, tehát a 70 egyházközség. A népszámlálás adatai jól tükrözik az 1945 utáni helyzetet, amely természetesen az 1920 után kialakult állapot egyenes következménye. A 17 román ajkú görög katolikus település lakossága - az 1945-ig is szinte kompakt lakosságú Bedő, a közel 50%-ban románok által is lakott Nagyléta (Oláh-léta) és Pocsaj kivételével napjainkra nyelvileg szinte teljesen asszimilálódott. Mára már csak az idősebb generációnál követhető nyomon a származástudat. A görögkeleti vallású román anyanyelvűek esetében is a vegyes lakosságú településeken - elsősorban ott, ahol a román anyanyelvűek mindig a kisebbséget alkották - az asszimilálódás mértéke sokkal erőteljesebb volt, mint a kompakt vagy a vegyes lakosságú, de még többségében románok által lakott községekben. Az 1990. évi népszámlálás szerint Magyarországon összesen 8730 fő vallotta magát román anyanyelvűnek, melyből Hajdú-Bihar megyében összesen 990 főt számláltak össze. 1990-199l-ben a két legkisebb településen - Darvason és Mezőpeterden - végzett kutatás alapján 200-250 fő vallotta magát románnak, azaz Darvason a lakosság fele, Mezőpeterden több mint a fele. 1992-ben pedig Vekerd községben a 200 fős lakosságból négy-öt család kivételével mindenki román származásúnak vallotta magát. Tehát a három legkisebb hajdú-bihari településen így összesen 650 fő vallotta magát románnak. Amennyiben hozzátesszük, hogy a három településen kívül még öt: Körösszakáll, Körösszeg41 OL ME К 28 1936 - D - 15688. 42 OL ME К 28 1936 - D - 15688. 144