A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Martyin Emília: Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein

Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein A képeken igen sokszor találhatunk feljegyzéseket, melyek főként a képen szereplők nevét, a kép készítésének idejét rögzítik, esetleg megemlítik, hogy emlékül készült valakinek (pl. „de amintire la untyu" - emlékül nagybátyámnak). A két világháború között divat volt a fényképek képeslapformában való megjelentetése, ami hosszabb feljegyzésekre, levelek közvetítésére adott lehetőséget. Gyakran előfordul, hogy a család életének fontos eseményeit vagy különleges eseményeket a fényképek hátlapjáról tudhatunk meg. Ilyenek például: „1935 omurit florica april 5" („meghalt Flórika 1935. április 5-én"), „1958 au nins ín III. 9-le"(„havazott 1958. III. 9-én"), „nagy koca június 27-én született", „aista tyipu ai alo marisca táti ase äi tata tau ín America Romas bun Teodor iff. Juhas" („ez a kép Mariskáé, ilyen a te apukád Amerikában. Viszontlátásra ifj. Teodor Juhász"). A kéziratos feliratok, valamint az asszociatív kommentárok alapján megfigyelhetjük a használók fényképekhez való viszonyát. Előfordul, hogy a fényképek és a hátlapot borító papír között a ráma eldugott leveleket, feljegyzéseket, régi újságkivágásokat rejt. A fényképek vizsgálata, elemzése szempontjából igen fontos, hogy ki, milyen körülmények között és mi célból készítette azokat. A készítő ugyanis természetszerűen vitte bele a képbe saját látásmódját. A fényképek funkciójuk szerint öt csoportba sorolhatóak: 1. dokumentáló (megörökítő, rögzítő célzatú), 2. deklaráló (kifejező, tényközlő), 3. azonosító (életteret, szociális státust azonosító), 4. helyettesítő (pl. távollévő személyt idéző), 5. emlékeztető (valamilyen érzést kelt a használóban).

11 Egészen más jelentéstartalommal bírnak a vándorfényképészek által a szereplők életterében készített fotók, mint a műtermiek, vagy azok, amelyeket egy téma megörökítése céljából készített a közösség valamely tagja vagy később - a fényképezőgépek használatának általánossá válásával - a család valamelyik tagja. Más és más volt a fényképek készítésének motivációja és célja, s befolyásolta az ábrázolásmódot a fényképező saját kulturális hagyományát tükröző látásmódja. Itt említhetjük meg például a Dúló György által készített, a méhkeréki románok életmódját az 1950-es évektől nyomon követő dokumentumfotókat, melyek kis hányadát egy fotóalbumból ismerhetjük.

12 A kutatás során megkülönböztetést kell tennünk a család megrendelésére szakember által készült képek (pl. családi képek, esküvői képek), a társadalom elvárásaira készültek (pl. igazolványképek) és az amatőr fényképek között. Érdekes kérdés az embereknek a fotókhoz való viszonyulása. Örök emlékként kezelik, érték a számukra. Sokkal nehezebben válnak meg saját vagy elhunyt és élő szeretteik fényképétől, mint más tényleges, pénzben kifejezhető értékű tárgyuktól. A képnek az emberi tudatban mindig egyedi és mindig más utóélete van. A nagyszülőket ábrázoló fényképeket nagy becsben tartják, de a korábbi, számukra ismeretlen generációk fényképeit már kevésbé. Ez utóbbi esetben a fotók információtartalma passzívvá válik, eredeti funkciójuknak már nem tudnak megfelelni. A 11 HORÁNYI 1987. 51-52. 12 DULÄU 2000. 42. 127