A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Martyin Emília: Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein

Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein Egyre több olyan tanulmány születik, amely egy-egy település, tájegység, néprajzi régió fotóanyagának és fényképezési hagyományainak vizsgálatát tűzi ki célul.

7 Az első hazai néprajzi témájú fotográfia 1843-ból való, és erdélyi népviseletet ábrázol.

8 A kezdetektől az első világháborúig tartó korszakban a fényképészet a polgárság igényeihez igazodott, hiszen onnan kapta a legtöbb megrendelést. A „fényképezkedés" valóságos társadalmi presztízzsé, státusszimbólummá vált. Az ebben a korszakban készült fényképek sok romantikus elemet tartalmaznak, ami elsősorban a műtermek berendezéseiben, felszereléseiben, kellékeiben (barokkos hátterek, márványoszlop, virágállvány, díszes karosszék stb.) mutatkozik meg. A két világháború közötti időszakban a felbomlóban lévő paraszti kultúra sok polgári, városi elem ötvözését eredményezte. így épült be innovációként a fotográfia is a paraszti kultúrába. Az 1950-es évektől az amatőr fényképek tömeges megjelenése a jellemző. A nem hivatásos fényképészek által készített fényképek eklektikus képet mutatnak. Az emelkedettséget mint alapvető magatartást felváltja az ábrázolt személy egyediségének hangsúlyozása. A magyarországi románokról fotók először a 19. század végén, az 1880-as években készültek. A fényképek sémái sokáig nem változtak, ugyanis a műfaj újdonsága, ismeretlen volta miatt valóságos „fényképezkedési" viselkedéskultúra alakult ki. Idővel maga a fénykép készíttetése lett az esemény, vagyis a fénykép alaptémája. A szereplők beállítása, az olykor romantikus műtermi háttér a polgári ízlést, a kor általános ízlését tükrözte. A románok esetében a kezdeti időkben főként műtermi képek és szabadtéri családi és eseményfotók készültek, leginkább a módosabb családokban. A fényképek készíttetésének szokása azonban valóban elterjedtté a két világháború közötti időszakban vált. Az igényeket a megrendelő fizetőképességének függvényében elégítették ki a fényképészek. Kezdetben vándorfényképészek működtek, később már műtermekben készültek a fotók. A fényképek ábrázolásmódja természetszerűen változott a megrendelők igényeinek és a mindenkori korízlésnek megfelelően. A megrendelők lehettek maguk a szereplők, de lehetett valamilyen hatóság is, pl. a különféle igazolványok esetében. Az igazolványképek ábrázolásmódja idegenszerű volt a falusi emberek számára, akik sohasem jártak kalap vagy kendő nélkül, s az igazolványképek megkövetelték a hajadonfőtt való ábrázolást. Az élet jeles eseményeit, ünnepi alkalmait megörökítő fényképeknek presztízsértéke lett. Fényképeket - változó számban és minőségben - a magyarországi román családok tulajdonában is találhatunk. A hazai románság fényképeinek vizsgálata kizárólag a családi fényképekre korlátozódik. Nem célunk a különböző társadalmi eseményekről, jeles alkalmakról, csoportokról, egyházi eseményekről, jelentős épületekről készült, művelődéstörténeti szempontból igen nagy jelentőséggel bíró fényképek bemutatása. A kutatás alapját az Erkel Ferenc Múzeumban őrzött, az utóbbi évtizedekben gyűjtött családi fényképek képezik. A fényképek gyűjtése a magyarországi románok viseletének kutatása kapcsán kezdődött, s jelenleg több száz, ro7 CSUPOR 1987. 54-82; FOGARASI 1998. 133-150. 8 FOGARASI 1997. 144. 121