A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagyné Martyin Emília: Emberek és sorsok a magyarországi románok archív fényképein

Nagyné Marty in Emília fényképeket.

1 Az 1980-ban kiadott Néprajzi lexikon 3. kötete is csak röviden tárgyalja ezt a kérdést, a szobabelső tartozékaként említve a képet. K. Csilléry Klára elsősorban az üvegképek, nyomatok, ereklyetartók, szentképek, emléklapok, politikai nyomatok, kegy képek lakóházban betöltött szerepéről ír, e tárgyak között említve meg a fényképeket is.

2 A néprajzi kutatásban természetes dolog volt a népélet tárgyi környezetének, a különböző tárgyak készítési folyamatainak és a tárgyak használatának a vizsgálata, amely azonban hosszú ideig nem foglalta magában a különböző személyekről, alkalmakról készült fotók időbeli sorozatait. Ez annál is inkább érdekes jelenség, mivel a fotográfiák már 150 éve dokumentálják az egyedi sorsok alakulását, a társadalomtörténeti és művelődéstörténeti eseményeket és változásokat. Az archív fotók a bútorokkal, dísztárgyakkal egyenrangú, szerves részei a paraszti lakóház berendezésének. A fényképeken rögzített információk - maga a fénykép, annak installációja, a fotográfusra vonatkozó adatok, a fényképre írt feljegyzések, a fotók kapcsán feljegyzett vallomások - sokszor több adatot szolgáltatnak egy-egy közösség népéletéről, mint más használati vagy dísztárgyak, hiszen funkcionális szerepük mellett a fényképek jelentéstartalmat és érzelmi töltést is hordoznak. A fénykép az 1980-as évektől kezdve lett a kutatás igazi tárgya, amikor a különböző múzeumi gyűjtemények fényképanyagának feldolgozására, a téma más szempontú, kulturális antropológiai megközelítésére került sor. Kunt Ernő megfogalmazása szerint „...az antropológia az emberi létezés természetének, azaz a kultúrának a rendszeres tanulmányozása." A kultúra pedig nem más, mint „... a viselkedés mindazon szerzett formái, amelyeket a közös tradíció által egyesített személyek csoportja ad át utódainak."

3 Az antropológus a mai mindennapok kultúráját megfigyelő néprajzos, aki a tradicionális és aktuális szimbólumrendszerek, ill. a kultúraváltozás törvényszerűségeinek elemzésével foglalkozik. A vizuális antropológus a mezőgazdasági, ipari, városi és paraszti társadalmak és kultúrák vizsgálatát tekinti kutatása tárgyának. Az 1980-as évektől a fényképnek mint történeti forrásnak és mint műtárgynak a vizsgálata a vizuális kultúrakutatás egyik fő témájává vált. A fényképkutatás kezdetei Magyarországon a halál-temetés-temetők néprajza kérdéskörének elemzésében ismertté vált Kunt Ernő, kulturális antropológus nevéhez fűződik, aki fotoantropológiai kísérleteinek eredményeit az Ethnographiában, majd önálló kötetben publikálta.

4 A Néprajzi Múzeum folyóirata, a Néprajzi Értesítő a nagyobb múzeumok saját anyagának feldolgozását, elemzését teszi közzé.

5 Több múzeumi évkönyv is foglalkozik a fényképészet kezdeteivel, a fotográfia helyi történetének feldolgozásával.

6 1 VISKI é. n. 252. 2 K. CSILLÉRY 1980. 151. 3 KUNT 1987. 3. 4 KUNT 1987. 1-47; KUNT 1995. 5 FOGARASI 1997. 141-156; NAGY 1997. 187-193; FÜGEDI 1997. 157-166; KÜRTI 1997. 167186; FOGARASI 2000. 729-776. 6 TARCAI 1993. 375-393; SZABÓ 2001. 349-364. 120