A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Domokos Tamás: Adatok Elek környékének negyedidőszaki malakofaunájához, őskörnyezeti viszonyaihoz

Domokos Tamás A Molnár Béla-féle minták faunalistáinak átengedéséért és lelkiismeretes revíziós munkájáért ezúton is köszönetet mondok Krolopp Endrének. 94.5 mBf 4. kép. Az Elek-Battonya közötti műút 36-os kilométerköve közelében fekvő téglagyár DNy-i bányagödrének D-i falából vett mintasor 1. Okkersárga homokos-iszaposagyag 2. Mészkonkréció 3. Krotovinák 4. Mészerck 5. Talajosodás 6. Szén- és téglatörmelék feltöltés 7. Feltöltésből eredő kevert réteg Eredmények A két feltárásból rétegenként nyert, alfabetikus sorrendbe rakott malakofaunát az 1. és 2. táblázatban foglaltam össze. A táblázatban a recensnek minősülő Cecilioides aciculát és Oxychilus inopinatust kurzív betűkkel emeltem ki. Ezek az edafon makrofaunájához tartozó fajok - tapasztalatom szerint - akár 160 cm-ig is lehatolhatnak, lesodródhatnak a talajrepedéseken, krotovinákon keresztül. A recens fajokat leszámítva a két feltárásból 26 illetve 32 taxon került elő. A homokbányából előkerült taxonok száma hattal kevesebb, mint a téglagyáré. Ha kvalitatív összehasonlítást teszünk, akkor már nagyobb különbségek adódnak. A közös fajok száma 18, a vízi fajok száma az uszadékot is figyelembe véve csupán 2-4 példány. A homokbánya feltárásából feldolgozhatatlanul csekély egyedszámú malakofauna került elő. Ez a fáciesviszonyokkal, a gyorsabb üledékképződéssel és a héjak esetleges feloldódásával hozható összefüggésbe. A talajvíz tetején található uszadék malakofaunája jelentős %-ban tartalmaz recens, valamint az iszapolt mintákból hiányzó fajokat. Ez arra enged következtetni, hogy a talajvíz alatti rétegek kotrása során felkavart üledékekből származó, vagy más fáciesű falrészből leomlás hatására kiszabadult fajokkal van dolgunk. A két mintasor közül a téglagyári feltárás alkalmas Lozek-féle ökológiai spektrum (MSI) elkészítésére. Az 5. képen bemutatott spektrumból kitűnik, hogy a sztyepp és nyílt területek lakói a dominánsak (40-70%); az erdei, liget-erdei valamint a higrofil és nedvestérszíni fajok csak 10-40%-ot érhetnek el. A téglagyári üledékekben felfelé haladva - meglepő módon - exponenciálisan csökken az üledékből kinyerhető mészvázak egyedszáma. (Ha az egyedszámok logaritmusát ábrázoljuk a minta átlagmélységének függvényében, jó közelítéssel egyenes adódik.) Hasonló tendenciát tapasztalt eleki mintasoraiban Krolopp Endre is. A 8