A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása

A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása Az. önálló egyházközség megszervezésére Az önálló evangélikus egyházközség megszervezésére irányuló törekvés Az 1910-es évek elejére beérett az önálló gyulai lelkészi állás megszervezésének gondolata. A kezdeményezés ekkor is Békéscsabáról indult ki. Legalábbis Knyihár Károly lelkész volt az, aki az egyházmegye 1912-es közgyűlésén bejelentette, hogy „Gyulán egy segédlelkészi állás szervezését tartaná szükségesnek"

.

ш Valószínű, hogy őt már nem politikai megfontolások, hanem a gyulai tanítóskodása során szerzett tapasztalatai vezérelték. Legalábbis ezt látszik alátámasztani, hogy ekkor már maguk a gyulai hívek is kiálltak az egyházközség önállósításának eszméje mellett. 1913. április 30-án, az esperes jelenlétében tartott presbiteri ülés dr. Ladies László javaslatára elfogadta, hogy az egyházmegyei közgyűléstől kérvényezzék egy önálló, missziói lelkészi hivatal felállítását Gyulán, s egyben írjanak az építendő templom és lelkészlak támogatása ügyében is.

142 Az ugyanerre a napra összehívott tisztújító közgyűlés egyhangúlag magáévá tette a presbitérium döntését. Szorgalmazták, hogy az egyházmegyei közgyűlés a lelkészállítás ügyében a szabályszerű, lépéseket megtenni szíveskedjék. "

143 Miből gondolhatták úgy, hogy most már képesek lesznek egy lelkész eltartására? Joggal valószínűsíthetjük, hogy a kis gyülekezet az eltelt hat esztendő során kellőképpen magára talált. Megszervezték a vezetőséget, megalapították a presbitériumot, s azt is megtapasztalták, hogy képesek az egyházközséget működtetni: az adókat beszedni, a gazdálkodást kiszámíthatóvá tenni. Ugyanakkor azt is érezhették, hogy az akkori formában a továbbfejlődésük sem a lelki (az évi 5 istentiszteltnek köszönhetően), sem pedig az anyagi (templomra való gyűjtés, állandó adóhátralékok stb.) tekintetben nem biztosított. Ebből a körből úgy óhajtottak kilépni, hogy egy önálló, missziói lelkészi állás létesítését kérték. Nem csak magukra gondoltak. Lépésüket azzal indokolták, hogy Gyula válhatna a környező településeken szórványban élő evangélikusok gondozásának központjává. Valóban óriási békési, bihari és aradi területek lakossága maradt ki az evangélikus egyház szervezetéből, hiszen Békéscsaba és Arad között Gyulán kívül csupán a kis Simonyifalván volt megszervezett gyülekezet. Tervezetük így arra épült, hogy a 769 fős gyulai gyülekezet leányegyházát alkotná a Szentpálfalván élő 331 hívő, s a már régebben meglévő, ugyancsak 331 fős simonyifalvai gyülekezet ellátása is Gyuláról lenne a legszerencsésebben kivitelezhető. Ezeken kívül még az alábbi szórványok Gyulához kapcsolásával számoltak: Gyulavári (az 1910-es népszámlálás szerint 121 evangélikus lakossal), Doboz (138 fővel), Kétegyháza (69 fővel), Gyulavarsánd (13 fővel), Nagypél (1 fővel), Feketegyarmat (2 fővel), Nagyzerénd (24 fővel), Tőzmiske (2 fővel), Békés 1921. július 14. BML, Ladics-hagyaték: 1913. április 30-i jegyzőkönyv. BML, Ladics-hagyaték: 1913. április 30-i közgyűlés jegyzőkönyve: Ekkor számoltak el 1911. és 1912. évre. A bevételek 452 К 32 fillérről 698 К 72 fillérre nőttek, a kiadások pedig 632 К 70 fillérről 625 К 75 fillérre csökkentek. 1913-ra már 880 К bevételt és 805 К kiadást terveztek. 513