A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása

Németh Csaba avatkoznia, s nem tűrnie, hogy itt, az ország szívében a magyarosodás terjedésének... gátat vessenek". Konkoly Tihamér vármegyei aljegyző is annak a véleményének adott han­got, hogy „vármegyénkben határozott magyarellenes, agresszív tót irányzat kezd lábra kapni. " 36 Az 1908-as egyházmegyei közgyűlésen, éppen a kiválni óhajtó Arad lelké­sze, Frint Lajos terjesztette elő azt a határozati javaslatot, hogy a következőkben a közgyűléseket megelőző gyámintézeti ünnepélyeken az istentiszteletet magyarul tart­sák. Talán kompromisszum gyanánt került be a határozatok közé, hogy a lelkészvá­lasztó szabályrendeletből viszont „mint fölösleges és magától értetődő" dolgot, hagyják ki azt, hogy a megválasztandó lelkésznek igazolnia kelljen magyar állampolgárságát és „megbízható hazafiságát" is. 37 Ugyancsak az egyházkerületen belüli (bár ezúttal a szomszédos, a békési egy­házmegye területéről) nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos esetekről értesülünk. A me­gyeközpontban élénk figyelemmel kísérték pl. a tótkomlósi Hrdlicska Lajos lelkész és id. Sztik Gyula evangélikus tanító ügyét, akiket ugyancsak pánszlávizmussal vádoltak. Még hivataluktól is megfosztották őket. Ebben a felajzott légkörben bombaként rob­bant, az a ma diákcsínynél többre aligha becsülhető hír, hogy a szarvasi evangélikus gimnáziumban „titkospánszláv társaságot alakított... néhány tót gimnazista." A két ve­zetőt mindenesetre az ország összes iskolájából kitiltották. 38 A szociális kérdések sem játszottak a nemzetiségi problémáknál kevésbé fon­tos szerepet a korszakban. A békéscsabai egyházközség vezetéséért folyó harc 1908­1909-ben, a felügyelő megválasztása körüli eseményekben csúcsosodott ki. Az egy­házközség vezetői nem jelöltek e fontos tisztség betöltésére olyan személyt, aki meg­felelt volna Áchiméknak, Áchim András jelölését pedig nem fogadták el. Sőt, a pres­biteri helyek betöltésének módját úgy akarták megreformálni, hogy abban az Áchim­pártiak ne juthassanak többséghez. Á javaslat szerint a 150 közgyűlési tagból hatvanat a legalább 28 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezők közül, s hatvanat az ennél kisebb birtokosok közül lehetett csak választani. (A maradék 15-15 helyen az iparo­sok és értelmiségiek osztozhattak.) Szeberényi Lajos Zsigmond - részint az aradiak említett vádját is alátámasztva - a döntést azzal indokolta, hogy ellenkező esetben „nemsokára analfabéta napszámosok fognak ülni és garázdálkodni a gyülekezetben, akik­nek nem az egyház érdeke az első, hanem, hogy kidobjanak onnan minden birtokost, és urat, egyszóval értelmiségit." A határozat elfogadtatása nem ment könnyen, mert Áchimék megfellebbezték. Még a megfélemlítéstől sem riadtak vissza. 1908. február 3-án alig foglalta el a templomban a felügyelő-választó közgyűlés elnöki székét Szeberényi, amikor Áchim „mintegy hatvanad magával" megjelent, s belépve az Isten házába zajongani kezdtek. Azt kiabálták, hogy ,/1 nép nem akar a kijelölt férfiakra szavazni!" A rendbontás miatt az elnök kénytelen volt az ülést berekeszteni. A tudósí­tó erős felháborodásának adott hangot, hogy „a mindent lábbal felfele forgatók pártja... az egyházi életbe is benyújtja Ezsau-kezét. A templomok szentségét sem kímélik... ott is úgy argumentálnak, mint a csirkepiacz szellős terein. " Később mégis sikerült megválasz­tani felügyelővé Sailer Gyulát. Ennek ellenére az egyházi vezetőség szociális kérdés­Békés 1907. március 17, 1908. június 28. Békés 1908. augusztus 9. Békés 1907. április 28, május 5, 1908. június 21. 488

Next

/
Thumbnails
Contents