A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Németh Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség megalapítása
Németh Csaba avatkoznia, s nem tűrnie, hogy itt, az ország szívében a magyarosodás terjedésének... gátat vessenek". Konkoly Tihamér vármegyei aljegyző is annak a véleményének adott hangot, hogy „vármegyénkben határozott magyarellenes, agresszív tót irányzat kezd lábra kapni. " 36 Az 1908-as egyházmegyei közgyűlésen, éppen a kiválni óhajtó Arad lelkésze, Frint Lajos terjesztette elő azt a határozati javaslatot, hogy a következőkben a közgyűléseket megelőző gyámintézeti ünnepélyeken az istentiszteletet magyarul tartsák. Talán kompromisszum gyanánt került be a határozatok közé, hogy a lelkészválasztó szabályrendeletből viszont „mint fölösleges és magától értetődő" dolgot, hagyják ki azt, hogy a megválasztandó lelkésznek igazolnia kelljen magyar állampolgárságát és „megbízható hazafiságát" is. 37 Ugyancsak az egyházkerületen belüli (bár ezúttal a szomszédos, a békési egyházmegye területéről) nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos esetekről értesülünk. A megyeközpontban élénk figyelemmel kísérték pl. a tótkomlósi Hrdlicska Lajos lelkész és id. Sztik Gyula evangélikus tanító ügyét, akiket ugyancsak pánszlávizmussal vádoltak. Még hivataluktól is megfosztották őket. Ebben a felajzott légkörben bombaként robbant, az a ma diákcsínynél többre aligha becsülhető hír, hogy a szarvasi evangélikus gimnáziumban „titkospánszláv társaságot alakított... néhány tót gimnazista." A két vezetőt mindenesetre az ország összes iskolájából kitiltották. 38 A szociális kérdések sem játszottak a nemzetiségi problémáknál kevésbé fontos szerepet a korszakban. A békéscsabai egyházközség vezetéséért folyó harc 19081909-ben, a felügyelő megválasztása körüli eseményekben csúcsosodott ki. Az egyházközség vezetői nem jelöltek e fontos tisztség betöltésére olyan személyt, aki megfelelt volna Áchiméknak, Áchim András jelölését pedig nem fogadták el. Sőt, a presbiteri helyek betöltésének módját úgy akarták megreformálni, hogy abban az Áchimpártiak ne juthassanak többséghez. Á javaslat szerint a 150 közgyűlési tagból hatvanat a legalább 28 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezők közül, s hatvanat az ennél kisebb birtokosok közül lehetett csak választani. (A maradék 15-15 helyen az iparosok és értelmiségiek osztozhattak.) Szeberényi Lajos Zsigmond - részint az aradiak említett vádját is alátámasztva - a döntést azzal indokolta, hogy ellenkező esetben „nemsokára analfabéta napszámosok fognak ülni és garázdálkodni a gyülekezetben, akiknek nem az egyház érdeke az első, hanem, hogy kidobjanak onnan minden birtokost, és urat, egyszóval értelmiségit." A határozat elfogadtatása nem ment könnyen, mert Áchimék megfellebbezték. Még a megfélemlítéstől sem riadtak vissza. 1908. február 3-án alig foglalta el a templomban a felügyelő-választó közgyűlés elnöki székét Szeberényi, amikor Áchim „mintegy hatvanad magával" megjelent, s belépve az Isten házába zajongani kezdtek. Azt kiabálták, hogy ,/1 nép nem akar a kijelölt férfiakra szavazni!" A rendbontás miatt az elnök kénytelen volt az ülést berekeszteni. A tudósító erős felháborodásának adott hangot, hogy „a mindent lábbal felfele forgatók pártja... az egyházi életbe is benyújtja Ezsau-kezét. A templomok szentségét sem kímélik... ott is úgy argumentálnak, mint a csirkepiacz szellős terein. " Később mégis sikerült megválasztani felügyelővé Sailer Gyulát. Ennek ellenére az egyházi vezetőség szociális kérdésBékés 1907. március 17, 1908. június 28. Békés 1908. augusztus 9. Békés 1907. április 28, május 5, 1908. június 21. 488