A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében

Havassy Péter elő, nevezetesen, hogy ahol csak két falu határa találkozott, oda a földkupacba két-két téglát ástak be, de amikor a hármas határhoz értek, akkor a kis halomba már háromhárom tégla került (3. kép).

55 Ez a gyakorlat a későbbiekben is élt, mert 1799-ben Bucsa egyik határhalmába négy téglát tettek.

56 1262-1424 közötti, kunokkal kapcsolatos okleveleinkben arról olvashatunk, hogy pl. Ágasegyháza határában hányt halomba „a nagyobb emlékezetért" egy serleget, Feketehalomnál a jel csúcsába egy vas késpengét, az Ugulehomokába egy fazekat, a Kulpakorhánja nevű halomba két nyílhegyet, Esso falu határjárásakor az akkor emelt halomba egy „nagy kun serleget" rejtettek el.

57 A földhalom és a kő mellett Magyarországon, de Európában is a leggyakoribb határjel a fa, fasor volt. Az ideiglenes határjelek esetében más növényeket is alkalmaztak, így pl. összekötött csomót, nádköteget (4. kép), leveles ágat (az ún. cégért, 5. kép), több leveles ágból összerakott földbeszúrt vagy rúdra erősített jelet, az ún. csóvát. Bár nem tartozik tárgyalt korszakunkhoz, de mindenképpen megjegyzésre érdemes, hogy a határkaróknak, s néhány helyen a határdomboknak volt vidékünkön egy sajátos elnevezése is, a cuca, cúca vagy cúcca. Az Új Magyar Tájszótárt átvizsgálva a magyar nyelvterületen ilyen jelentéssel csak a Kis- és Nagysárrét területén, illetve ezek környezetében ismeretes.

58

1813-ban a füzesgyarmati-nagyrábéi határ bejárásakor a kiküldöttek jelentették, hogy „az eddig tartatott helyeken minden ellenkezés nélkül letétettek a cúcák, úgymint határfák", mert a korábbiak az 1811. évi tűzvészben elégtek.

59 1834-ben a Csökmő-Szeghalom közötti határ bejárásakor a rétségbe vitték „a Czuczát, a régi Czucza Czölömpökhöz", de a cucával felállított fenyő szál rövidnek bizonyult, ezért felszögeztek rá „egy erős léczet, mely lécznek felső végire csomót kötöttünk, hogy a szárazföldről meg lehessen látni" (6. kép).

60 Határdomb jelentésére pedig idézhetjük: „A vén Rábai gulyás, az meg mikor elkülönítették az újfalusi legelőt, esett marha belsejét ásta el a cúcába. "

61

A póznaszerű alkotásokon kívül gyakori az oszlop is (7. kép), így 1620-ban az egyik dobozi tanú egy korábbi esetre így emlékezik: „...sokan oda jövének egyszer az Békésiek, és egy nagy vermet ásván, egy Egerfa oszlopot tőnek az veremben, betőlték, és azt mondák, hogy a Határ. "

62 Szilárd határjelként mindenféle fa számításba jöhetett, így pl. 1330 körül Torda és Szeghalom határjárásában körtefa,

63

1355-ben Vésztő és Fás esetében vadkörtefa, fűzfa, almafa, ugyanebben az oklevélben Maros menti alföldi birtokokról szólva olvashatunk két főágú égerfáról, gyertyánról stb.

64 Nem ritka határjel a facsoport sem, mint pl. 1387-ben az Ecsegnél említésre kerülő Keselyűfészek nevű vadkörtefás.

65 Természetesen ezenkívül előfordult még bozótos hely, így pl. 1425-ben Gyomán a Tövisestelek.

66 Találkozunk ágaival összefonott, csonkolt, fúrott, bevagdalt, szeggel, 57 SZABÓ 1969. 114. 58 Új Magyar Tájszótár I. Budapest, 1979. 722. 5,; IMPLOM 1971. 64. m TAKÁCS 1987. 39. 61 Szűcs Sándor: Pusztai krónika. Budapest, 1946. 58. 62 HAAN 1870. II. 224. 63 DL. 48027. 64 DL. 30299. 65 DL. 14751. * DL. 63179. 466