A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében

Havassy Péter határjárás alkalmával az 54 éves Sáros Tamás nevű dobozi tanú:

25 „Annak utána mind a két helybül ugyan sokan voltának az öreg Emberek, iffiú Emberek is, én is köztük voltam Békés felöl mennénk az Kosdér Szigettyére, nem mennénk által az Derékon, mert nagy víz volt az Derékban, hanem onnét is visszatérének, mert engemet ott megragadának, és egy Reketye vesszővel egy Márkus Pál nevű Ember erősen meg vére, és meg hagyák az öreg Emberek, hogy megemlékezném rótta, azért én így emlékezem a dologról " Az ütlegelés később is gyakorlat maradt, így idézhetjük azt az 1797-ben megtörtént esetet,

26 amikor „ Vida András a Tanút pofon ütötte, mondván, ne, ötsém, ezt azért cselekedtem, hogy jövendőben is emlékezzél arról, hogy ez az hármas határ egyik Csökmei, második Tordai és az harmadik Szeghalmi... azóta a Tanú jól emlékszik rájuk. " 1828-ban így emlékezik az egyik 83 éves öcsödi tanú:

21 „Annál is inkább van esmeretsége ezen gátról, mert egyszer meg is verték ezen gátnál, 12 csapódván reája emlékezetnek okáért. " Későbbi forrásainkból kiderül továbbá az is, hogy az emlékezetbe vésés többnyire a határ valamelyik nevezetesebb helyén történt, így pl. 1823-ban Szeghalomban egy hányott határnál „a hol most a Csökmei malom áll... eötet megh verték"- vallotta az egyik tanú.

28 Itt jegyezzük meg, hogy sokan ezt kifejezetten magyar gyakorlatnak tartják és tartották, de legyen szabad bemutatnunk egy rövid idézetet Reymont a Parasztok című művéből:

29 „Éppen az első határdombhoz közeledtek ...A pap imádságot mondott a jégeső ellen és meghintette szentelt vízzel a világ négy táját, a fákat, a földet, a vizet, s az alázattal meghajolt fejeket. ... Tovább indultak, balra kanyarodva a réteken, a szelíd emelkedés irányában. Csak a gyermekek maradtak el, mert a Gulba fiú Vitekkel ősi szokás szerint néhány fiút deresre húzott a dombon. " Azonban a hathatós emlékezetbe vésésen, a megcsapatáson túl volt egy általánosnak mondható gyakorlat is, nevezetesen, a fiatalok szinte kötelezőszerű oktatása, kitanítása a település határpontjairól. Jó példa erre Doboz, ahol 1620-ban 50-70 év közötti tanúk gyerekkorukra visszaemlékezve így nyilatkoztak:

30 „Maró éren által az atyám egy nagy Tölgyfát mutatott, és mondotta Békési határnak ... Békés felől volt egy temérdek fűz a tisztán, és öreg Emberek azt mondották Békési és Dobozi határnak... Az Atyámtól úgy hallottam, hogy az Berczikebéren által az Békésieknek semmi közök nincsen... Én gyermekségemtől fogva ezen az földen nevelkedtem, de villongásban volt Békés között és Doboz között az Határ. Hallottam az Atyámtól, hogy egy Fok jön ki az Körösbül, a melyet Ároknak hivnak, egyszer egy időben egy Ember holt volt belé... Emlékezem reá, iffiú Legény voltam, a Török idejében immár a Doboziak és Békésiek egyenlőképen határt járának, én is ott voltam ...Én Dobozon laktam, ott születtem a világra, tudom azt bizonyosan, hogy még a Magyarok idejében ...azt is hallottam Atyámtól, mert ő is Erdő Biró volt... " A doboz-békési határjárás kapcsán még egy érdekes adatra kell felhívnunk a figyelmet, mely egyedi esetnek tűnik az általunk eddig megismert források és az áttanulmányozott irodalom alapján:

31 „...azEmlőstőlynél két fő Ember (ugy mint Békési Tarhos István régi Bíróság viselő Ember, ismét Dobozi Pák 26 TAKÁCS 1987. 191. 27 IMPLOM 1971. 64. 28 TAKÁCS 1987. 181. 29 W. S. REYMONT: Parasztok III. Budapest, é. n. 196-197. 30 HAAN 1870. II. 222-228. 31 HAAN 1870. II. 225. 462