A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez mind a két szemire vak, egy motskos szőrű szürke paripa két pofáján egy-egy csillag bal czombján bilyeg".

97 1920-1950 közötti ló színek: Pej - világos, setét, gesztenye, piros, meggy, szattyán; fekete - nyári, bogár; szürke; deres - rozsda, vércse, vas, almás; sárga - világos, setét, máj; fakó. Jegyek: csillag a homlokon, ha ennél nagyobb folt hódos, száján alul volt folt az „piszra", ha felül „szárcsa", alul-felül fehér folt akkor „tejfelesszájú", kesely.

98 Mezőberenyben 1920-1950 között a leggyakoribb színek: fekete, nyári fekete vagy mocskosszőrű, világos-, setét-, meggy-, pirospej, ritkán mocskos pej, fecskeszínű vagy fecskehasú pej, fakópej, barnapej, almásszürke, vércseszürke, seregélyszürke, ritkábban deres, rókaszínű, serteszőrű. Leggyakoribb jegyek: hóka, csillagos, hódos, kesely." Orosházán a 19. században „a szürke ló csak a szegény ember lova volt, mert sok vesződséggel járt a tisztántartása és csak az tartotta aki nagyon rá volt szorulva. Az első háború után számuk növekedett". 1920-1950 közötti színek: világos és agyagsárga, szattyánsárga (ez a sárga és pej keveréke), világos pej, setét pej, meggypej, almás deres (szürke alapon fekete almák, azaz kerek foltok), deres, vasderes, seregélyszürke, kékesszürke, szedres szürke (fehér alapon pej színű pettyek), nyári fekete (fakó mocskos). Jegyek: csillag, lámpa, hóka, szárcsa, piszra, kesely, kese, fótos kesej, harisnyás.'

00 Sárrétudvariban 1920-1950 közötti színek: fakó pej, meggypej, sárga pej, világos pej, barna pej, piros pej, setét pej, szegsárga, éjfekete, fakófekete, nyári fekete, bársonyfekete, szénfekete, barna fekete, setétfekete, bogárfekete, szattyánbarna, őzbarna, gesztenyebarna, feketés barna. A szürke ló „ha megöregszik fehír lesz", verhenyes szürke, ezüstszürke, almás szürke, penészszürke, egérszürke, szeplósszürke, sárgaderes, veresderes, vasderes, világossárga, gesztenyesárga, szegsárga, aranyfakó, setétfakó, barnafakó. Jegyek: hold világfejű, fehér homlokú, hóka (homlokán hosszú fehér folt), csillag (homlokán kerek fehér folt), szijjhátú, piszra, kesely, vánkuskesely, pártába kesely, „térgyig fehír lábú vagyis fuszeklis".

101 Vésztőn 1920-1950 között (és azelőtt is) a szép ló volt a parasztember büszkesége. A közösség tagjai szemmel tartották, ki, milyen lóval jár. Egyéni ízlés szerint válogatta meg a gazda a ló színét, más színű lovat nem szívesen vett meg. Volt, aki fekete lováról volt híres, mások a vasderest, setétpejt, meggyszínpejt részesítették előnyben. A sárga színű ló kevésbé jellemezte a vésztői gazda portáját. A sárga ló leginkább a szegény ember lova volt. Legfeljebb egy-egy különleges színűnek számító „szeksárga" ló juthatott be egy módosabb gazda udvarára. Különösen egyéni ízlésre vallott a szattyánpej vagy szedres színű ló. Sokan kedvelték az almásderes lovat, de már lenézték az egérszőrűt, a fehéret s különösen a tarka lovat.

102 97 BML Gyula, Gyoma Nagyk. ir. V317. E.b. Hirdetési Jegyzőkönyvek. 65-69. Kötet. 1850. Jún. 2., 1850. Dec, 1851. Jan., 1852. Febr., 1853. Jan., 1854. Okt., 1855. Okt. 28., 1856. Febr., 1856. Máj. 17 - Jún. 14. 98 Kis G., Nagy A., Udvari A. közlése. 49 Dombi D. közlése. ,oü GULYÁS-HAJDÚ-SZABÓ 1965. 213-214. 101

PUSZTAINÉ 1993. 151-152. 102 VARGA 1982. 464-483. 445