A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez rék (versicolor); Tarka, sí.ínvegyület (color pilorum mixtus); Szürke (griseus, cinereus); Deres (glaucus); Vércse (falco). Lójegyek (signa pilosa equorum): Tűzött (sötét alapszínbe vegyítve kevés fehér fedőszőr); csillag, virág, virágcsa (kisebb-nagyobb fehér homlokfolt); hóka (homloki, orrháti nagyobb fehér folt: táj; holdas, hódos, lámpás); piszra (táj; szárcsa, keselyorrú: ék alakú fehér folt az orrvégen); békaszáj (tarkás ajakfolt); tejfelesszáj (ajakon világos folt); szerecsenfejű (feje sötétebb az alapszínnél); őszültfejű (feje világosabb az alapszínnél); kesely (fehérlábú); szíjhátú (a gerincvonalon végigfutó sötétebb vagy világosabb csík); szamárhasú (a hasalj világosabb az alapszínnél); turhelyes (nyeregtörés vagy más tur helyén nőtt fehér szőrfolt); kenderfarkú (az alapszőrnél világosabb farokszőr).

87 A községenként forrásokból adatolt lószíneket és jegyeket nem csoportosítottuk alapszínek és színkeverékek szerint, mert megnehezítette volna az áttekinthetőséget. Békésen pl. lófajtánként is meghatározták a színeket: a nóniusz fekete, nyári fekete (régiesen mocskosszőrű, ti. nyáron, fekete színe kifakul), sötét pej, világos pej, piros pej, gesztenyepej. Az „Í rabs", arab félvér almásderes, vasderes, fekete, szürke (ez öreg korára kifehéredik és akkor fehér). A lipicai szürke, fehér, gyakran fakó, fekete, vasderes, ritkán bogárfekete. A Gidrán mindig sárgaszínű vagy pej. Tarka lovat nem tartanak. Sokan nem szeretik a sárga lovat („sárga ló nem ló"). A legkedvesebb szín a deres, almásderes és a pej. „Ha nem deres, ha nem kesely, ha nem hóka nem is ló az." A csikó színe: „ha az első szőrit elhányja, megváltozik. A szeme alatt kezd elébb vetkezni. Itt mutatja meg, hogy milyen lesz a végleges színe. A deresnek született csikó fehér lesz. A pej színű csikóból világos pej, a feketéből fakó, nyári fekete vagy gesztenyepej, tehát mindig világosabbra fordul a színe annál, mint amilyen színnel született. A fakónak született csikó fakónak marad. A ló minden évben vetkezik. Kora tavasszal kezdi és egyszerre az egész testén kezdi hullajtani a szőrit. Egy hónap alatt kinő az új szőre, amely olyan, mint az előző volt".

88 Egy érdekes leírás: „Elveszett egy tarabaksa, nyári penderítővel, uti bőgő vót a nyakába, félig tikholdas vót" - elveszett egy öreg kancaló, csillagos csikója, csengővel.

89 Békéscsabán a szlovák gazdák a színeket többnyire a környékbeli magyarokhoz hasonlóan nevezték mej, néhány kivételtől eltekintve (pl. a sárga szín = gidrán, ti. a gidrán fajta uralkodó színe a sárga; pej = pejka).

90 Dobozon 1840-1841-ben peres iratban fordult elő „fekete fijas Kantza Ló, Egy Herélt hibás Ló, egy setét pely mind a négy lábára kesely Kancza csikó".

91 Füzesgyarmaton 1838,1843, 1846-ban feljegyzett színek: „motskos barna, seregélyszőrü, egérszórü, seregélyszürke, szattyánpej, almásszürke, egy fehér herélt ló négy lába térgyen alól fekete, pejtarka, veresderes, fakósfekete, vasderes, fekete egérszőrű, pej herélt 7

d fü Ló a'hátán bal felől fejérség, hamuszínű herélt ló, fejér kancza ló, barnapej, szögsárga kancza, sárga turóshátú herélt, setétpejj kesely csóka szemű, fekete hódos herélt, tarkaszőrű fejérlábú homloka fejér herélt ló, veress pejj, szattyánhasu kancza ló, fakós pej, világos fakó, motskosszórü, 87 CSŐSZ 1937. 124-126. 8S MÁRTON 1983. 363-365. m KIRNER 1964. 32. 90 BENCSIK 1993. 293. 443