A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Egy sarkadi mesemondó fiam - aszongya - él, a másik meg halott! - O, ó, Istenem, Istenem, Istenem, Istenem, az egyik meg van halva, egy kunyhónál el van vágva a nyaka, a másik fiam örök rabságban van. - Nahát - aszongya -, most mit csináljak? - Az átok leszállt, fiam, a Ződági király jányánál Elment magáiul a Jégország királyáho, összeházasodtak. Most mán én hazamegyek, fiam, a világ legnagyobb tengeriké, egy szigetre, mer ott van a két fiam. Elment a jányával, felrepült. - Hipp-hopp, ott legyek az elátkozott Fekete tengerszigeten! Hát, mikor megyén, ott lássa, hogy ott van egy kunyhó, egy szíp királyfi el van esve, egy másik királyfi meg hatalmas láncokkal ki van kötve egyfáho. - Melyik király lehet olyan hatalmas vitézkirály, aki ezt megteszi? Kopogtat be a kunyhóba, hát egy öregasszony a pad alatt az orrával piszkál a parhetba, vagy kályhába, mondjuk. - Szerencsés jó napot, kedves Idesanyám! - Adjon Isten neked is, kedves fiam! Mi járatban vagy itt? Itt még a madár se jár! - Kedves Idesanyám, eljöttem a kér sógoromér, a Tündérkirály kétfiáér, mert eljöttek ide, itt valaki megölte az egyiket! - Én öltem meg, fiam! Nem felelt meg a vitézsége. A másikat meg leláncoltam. - Hát - aszongya - hogyhogy?! - Úgy fiam, hogy van itt a tengerparton egy magas fa. De olyan magos fa van, fiam, hogy az eget korholja! Van ott egy grippmadár. Ha a fa tetejin három iccaka a grippmadarat meg tudod őrizni, hogy el ne vigyík, akkor fiam, felszabadítom a két sógorodat, és nekik adom a két jányomat. Mert nekem olyan szípjányom van, hogy a király jány a csak távol állhat tüle! - Rendbe van, Idesanyám! Hipp-hopp, ott legyek a világ legnagyobb magos fáján! Felírt a fiú, látta, hogy iccaka tizenkét órakor jön haza a grippmadár. De majdnem elvaknyult a físzekbe! Pedig hát a fiú nem fiit ám! Ejnye, ejnye, ejnye, ejnye, ejnye! Hát leült a fiú a gallyra, beleült a grippmadár a físzekbe, tizenkét órakor lássa, hogy nyílik az ég alja, az ég alján jön egy fekete lovas, fekete lovon, de úgy ragyog, hogy szikrázik, fekete korona van a fejin. - О te Jó Isten! Kihúzta a kardot, puff! - egyből odavágott a lónak, a királynak. Ezzel a fekete elátkozottság bűre, elátkozottsága lehullt rúla. - Én vagyok - aszongya - a Zöldkirályfi, de ez a menyasszonyom volt, és nem tudtam elnyerni! Megfordult a fiú, levágta az elátkozott búrt a madárrul is. Gyönyörű felséges szíp királykisasszony lett belűle! Hun vótak? Lenn a Világboszorkányánál. Mán a fiúnak nem vót elvágva a nyaka, a másik el vót oldva. - O, kedves sógorom! Gyere! - megcsókolta. Azok fölültek a lóra, a fiú a hipphopp-csizmával hazarepült a Tündérországba. - Felséges királyatyám, megkírem a jányod kézit! - O, ó, Károly fiam, gyertek össze! Jönnek - aszongya -, anyátokék is, adtunk szikratáviratot, kurrencsot küldtünk nekik. 403