A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Grin Igor - Fogd meg, oszt vidd haza Plútóho! - Haha, ne gondold, majd evvel a kis vízzel viszem Plútóho! Kivett egy bicskát, ásta körül a kutat. Aszongya az ördög: - Mit csinálsz? - Kiásom az összes kutat, oszt viszem Pokolra! - Jaj, ne csináld, az Isten áldjon meg, inkább hazaviszem! - aszongya. Hazavitte. - No ~ aszongya - nízzed, az összes kutat akarta a Pokolra hozni! - Jaj, jaj, jaj, mit csináljak, hogy csináljam? - Hát - aszongya -, én nem bánom! Hallod, odaadom neked a Tündérkirály lányát, a Tündérkirályt is, meg a felesígit is, de egy kívánságot még teljesítened kell! Ki kell menni, azt az erdőt levágni, felszántani, bevetni, felibe szőlő legyen, felibe búza, a búzából holnap tizenkét órakor kenyír legyen, a szőlőből meg bor legyen! - Hát jól van - gondolta -, nem baj - aszongya -, megteszem, megtettem eddig is, csak legalább egy iccaka add ide nekem a Tündérkirály jányát, meg az anyját, meg a Tündérkirályt, hogy beszílgessek egy kicsit vélek. Régen nem láttam ükét, illő! - Hát, ezt megteszem neked! Egy szobába beengedte a Tündérkirályt, a feleségű, a jányát elengedtík. Aszongya a Türdérkirály jánya: - Szíves, szíp szerelmem, sajnos, hogy a Ződág király jányáír idejutottál! Itt van ez a síp (kivette a haja közül), egy kis ezüstsíp. Ha valamit óhajtasz, ezen megtalálod! Megcsókolta a jányt, visszavittik űket, lezárták. Viszik ki már, kifele, az erdő hatodik ríszibe, leül. Az ördög aszongya: - Az erdő le legyen vágva, fel legyen szántva, be legyen vetve, fele búzával, fele szőlővel! Holnap tizenkét órakor piros bor legyen, és búzakenyér Plútó asztalán, mer ha nem, mustármagról-mustármagra szedünk! Elmegy. Belesípolt, odaugrott két kis hím juh, aszongya: - Mit parancsolsz, kedves gazdám? - Ó, mit parancsolnék két kis juh? Hallod, mi a feladata: vágassam ki a fát, szántassam fel, kenyír meg bor legyen! - Nefílj, feküdj le aludni, hónap tizenkét órakor itt lesz! Lefeküdt a fiú, aludt, másnapra csengettek, kongattak a gyönyörű szőlőfürtök, a búzát lengette a szél. Tizenegy órakor mán kenyerek jöttek szípen kifele, jött a szőlő, a bor, bevitte. - Nagyon jó - aszongya. Na, neked adom ükét, elviheted! Még várjunk, míg hazaírnek! Jött szípen a Tündérkirály jánya. Mikor elírt, egy útelágazásnál leültek. Odamegy egyfáho, lássa, folyik belűle a vir! Bele van vágva egy kard, egy szíp milling, meg egy rozsdás kard. Aszongya: - Felséges királyom! - mondta a Tündérkirálynak, aki most felmentette - hogy lehet az, hogy az egyik kard rozsdás, a másik meg eleven? - Fiam - aszongya - én sohasem beszéltem neked erről, ez a két fiam. Az egyik 402