A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Egy sarkadi mesemondó megyei mezőgazdasági nagyüzem számíthatott a leleményes és kitűnően szervező Lakatos Jánosra és megbízható munkacsapatára. Mesemondónk a város általánosan ismert alakja; a rendszerváltozás utáni elfogadottságára utaló mozzanat, hogy ma is jó emberi kapcsolatokat ápol a város vezetőivel, ami - főként a roma kisközösség tagjai szemében - tekintélyét erősítő mozzanat. Népszerűségének másik, nem lebecsülhető oka Jaffi mesemondói kvalitásaiban keresendő: az idénymunkák hosszú estéin az általa szerkesztett tündérmesékkel éjszakába nyúlóan szórakoztatta társait. Hangsúlyoznunk szükséges, hogy a magyar népmesekincs imponáló, aktív ismerete tette lehetővé tündérmeséinek azt a ritkán megtapasztalható motívumgazdagságát, amellyel tartósan magára tudta vonni társai érdeklődését. A mesékkel és mesemondással kornádi közvetítéssel, legénykorában kezdett el megismerkedni. Első meséit egy Komádiból Sarkadra nősült kosárfonótól, Cirucza János mesemondótól tanulta meg. Elmondása szerint Cirucza az ötvenes évek elején, „ötvenegybe" működött, egyes alkotásait, mint pl. a Háromfejű sárkány, vagy Az elrabolt királykisasszony címűeket megőrizte, és saját repertoárjába is felvette, később azonban ezeket már nem mesélte. Meséinek mintegy felét származtatja más mesemondóktól, de jobbára „csak" építőanyagként használja elődei tudását. Mert Lakatos János nem csak a népmesék motívumkincsét vette át tőlük, de éles szemmel észrevette, saját gyakorlatává tette, sőt továbbfejlesztette azok mesealkotó módszerét. Rájött például, hogy Cirucza képes volt repertoárját időről időre felfrissíteni, s ily módon ébren tartani hallgatósága figyelmét. Miben állott e tudás? A „titok" megfejtetése nem volt túlságosan könnyű. A mesemondót éberen figyelő ifjú rivális annyit tapasztalhatott csak meg, hogy Ciruczának egy-egy mesét befejezve elég volt kimennie az udvarra, ott szétnéznie, s máris „vadonatúj" mesével folytathatta a „műsorát". A kitartóan és célirányosan figyelő Lakatos észrevette, hogy a mesék egyes motívumai ismétlődnek csupán, az egyes mesék a megváltozott kontextusnak köszönhetően új történet benyomását keltik.

12 Erre - a Lakatos János által szerkesztési eljárásnak nevezett - módszerre látunk jó példát a Jégország királya (Kúdus Károly) című tündérmesében, ahol a különböző mesetípusokhoz tartozó motívumok vegyítése mellett (pl. az égigérő fán lakó griffmadár megőrzése)

13 a mesemondó - mondhatni - könnyed rögtönzéssel egy teljes szerkezetű, másik tündérmesét is beiktat.

14 Az egyik történetből a másikba való, szinte észrevétlen átjutást, majd a zökkenőmentes visszatérést a főhős próbáról-próbára való, biztos kezű vezetésével éri el. A meseszüzsék korábban 12 A legismertebb cigány származású mesemondó, Ami Lajos meséinek szerkezetét elemezve idézi Dégh Linda idevágó gondolatát Erdész Sándor, mely szerint a hagyományhűség keretein belül maradó mesemondótípus a mesemotívumok rendhagyó összefüggésbe hozása által keletkezett új népmesék csak a leglényegesebb mozzanatokban egyeznek a típus ismert változataival, s csak többé-kevésbé illeszthetők a nemzetközi típuskatalógusok rendszerébe. DÉGH Linda „formabontó" mesemondó kategóriája tökéletesen ráillik mind Ámira, mind Lakatos Jánosra (DÉGH 1960. 41-42; ERDÉSZ 1968. 39). 13 Jaffi hosszabb, szerkesztett meséjének ez a motívuma megegyezik AaTh 301. (Fejériófia) mesetípus hasonló motívumával. 14 Jégországba való visszatérése után hősünk kalandjai az AaTh 462 típushoz (Pokolból megszabadított királyleány) hasonló történetben folytatódnak. Lakatos a mesébe illeszti az AaTh 469.(Két csodás ökör) néhány elemét is, a döntő szerepű hálás állatokat azonban „két hím juhnak" nevezi. 381