A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23 (2002) 379-406. EGY SARKADI MESEMONDÓ - Grin Igor Az alföldi magyarság népköltészetének műfaji, tematikai gazdagságára elsőként Kálmány Lajos hívta fel a figyelmet munkásságával. Emberöltónyi gyűjtői tevékenységének köszönhetően vált ismertté, hogy az Alföld tág térségein, közelebbről annak délkeleti, békési részén értékes epikus néphagyományt - ezen belül népmesekincset - őriztek meg az itt élők. 1 Népi alkotók sora élt és él ma is vidékünkön. Az elmúlt évtizedekből példaként elég csak a románul és magyarul egyaránt meggyőzően fogalmazó, kiemelkedő méhkeréki román mesemondó individuum, Gurzäu Vasile illetve Farkas Andrásné Drágos Zsófia nagybánhegyesi, szlovák és magyar nyelven kitűnően mesélő szlovák asszony nevét említenünk. Azt hihetnénk, hogy e pozitív példák a népmese iránti érdeklődés felerősödését jelzik, holott e gyűjtemények létrejöttét elszigetelt és - bizonyos fokig -véletlenszerű kutatói vállalkozásoknak köszönhetjük. 2 Tény, hogy a kutatás e fontos, a népi képzelet szárnyalását és a kisebbségek anyanyelvének erejét (vagy éppen ellenkezőleg: hanyatlását) egyaránt sikerrel dokumentáló műfajt korunk sem részesítette a jelentőségét megillető figyelemben. A kutatás elmaradásának okai között - egyebek mellett - a hazai nemzetiségek népköltészeti hagyományaival kapcsolatos szkepszisről is szólnunk kell. Nemzetiségeink népköltészetének mélyfúrása még a hatvanas években is váratott magára, s nem egy jeles kutatónk sokáig megkérdőjelezte a kisebbségi szájhagyományok autentikus voltát. A népmesének, ennek a fontos népköltészeti műfajnak hosszantartó mellőzöttségéhez a népmese lenézettsége 3 , olykor a hordozó nemzetiségi szigetnyelv erőtlensége, s az ebből fakadó adatközlői bizonytalanság is hozzájárult. 4 Ami mármost a cigányok körében fennmaradt népmesék gyűjtését illeti, külön nehézséget jelent a nem-cigány származású és/vagy anyanyelvű gyűjtő számára az elfogadtatás és beilleszkedés. Közismert ugyanis, hogy a hazai cigányság hagyományos kultúráját feltáró nem-cigány kutatóknak halmozott kutatási nehézségekkel kellett számolniuk még a közelmúltban is; a kutatók által megfogalmazott gondolatok a cigány mesegyűjtésre is érvényesek. 5 A hazai cigánykutatás egyik úttörője, Erdős Kamill a Békés megyei cigányokat bemutató, 1959-ben megjelent tanulmányában „hálás, szép és élvezetes feladatnak" 1 Erről tanúskodik - egyebek között - dr. Berze Nagy János-féle típusmutató Kálmány Lajostól átvett forrásértékű adatainak sokasága (BERZE NAGY 1957). 2 A Délkelet-Alföld kétségtelenül legterjedelmesebb repertoárú kétnyelvű mesemondóinak anyagát Domokos Sámuel és Krupa András adta közre (DOMOKOS 1957; KRUPA 1984). 3 A népmese műfajának lenézettségéről lásd: BÁLINT 1975. 18. 4 A kisalföldi horvátok körében megtapasztalt jelenség (GRIN 1988. 91). 5 Vekerdi Józsefet idézzük: „...a paraszti kultúrák vizsgálatára kidolgozott kutatói módszerek nem alkalmazhatók változatlanul a cigány népi kultúra felderítésére... Egyetlen megbízható módszernek a spontán megfigyelés, a cigányság mindennapi életébe való közvetlen bekapcsolódás, a cigány családok körében szerzett benyomások gyűjtése bizonyult." (VEKERDI 1989. 8.) Hasonlóan az adekvát kutatási módszerek kidolgozását sürgeti Ujváry Zoltán (UJVÁRY 1994. 32). 379
