A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

A magyarországi románok halottkultusza A "Träi-u-ai pîna a fi о cioarä neagrä!" (Élnél addig, míg létezik fekete varjú!) kettős jelentésű, megfogalmazódhat benne a hosszú élet kívánsága éppúgy, mint az, hogy ne tudjon örök nyugalomra térni, ne tudjon meghalni az a személy, akire vonatkoztatva alkalmazzák. Ez a motívum gyakori a magyarországi románok boszorkány hiedelemkörében is. (Nem tud meghalni, míg cselekedetei súlyos következményeit vissza nem varázsolja.) Egyéb, halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Az előző fejezetekben már szóltunk a Szent Iván nap, illetőleg a halottak húsvétja ünnepének szerepéről a magyarországi románok halottkultuszában. Hasonlóan jelentős ünnepnek számít napjainkig Szent Tódor napja, a Toader keresztnevű férfiak névnapja. Az ortodox naptárban az ünnep időpontja a nagyböjt első hetének szombatja. Ettől a naptól kezdve a böjt minden szombatján emlegetik a halottakat a templomban. A tavasz kezdő napjaként számon tartott ünnephez számos egyházi és népi szokás kötődik, amelyek közül érdemes megemlítenünk a főtt búza („grîu fért") és a misekenyér („prescurä, naforä") készítésének és a templomi szertartás keretében történő szétosztásának szokását, a lányok farügyek főzetével történő termékenységvarázsló célzatú hajmosási szokását, valamint a Szent Tódor lovak néven ismert lényekkel kapcsolatos gazdag hiedelemanyagot.

46 A néphit szerint Szent Tódor lova megbünteti, eltapossa, a folyóba veti vagy halállal sújtja azokat, akik a Tódor napi, főként fonásra és szövésre vonatkozó munkatilalmat megszegik. A Tódor lovak szerepét a magyarországi románok halottkultuszában jól példázza egy a Hajdú Bihar megyei Körösszakái községben magyar nyelven rögzített hiedelemtörténet.

47 A halottakról való megemlékezés legnagyobb ünnepe a magyarországi románok körében a halottak húsvétja volt, az 1960-as évektől kezdve azonban, magyar hatásra, beépült az őszi ünnepkör ünnepei közé a halottak napja is, annak minden, a magyar lakosság körében ismert szokáselemével együtt. 6 ATódor lovak néven ismert hiedelemlényekről lásd: MARTIN 1987. 88-95; STIUCÄ 2000. 149-159; COLTA 2000. 141-148. 7 "Mikor lány voltam mentünk fonókába mi. Hát, hogy mese volt, vagy igaz volt, máig se tudom. Minden lány álmodik, mind férjhez szeretne menni. Összejöttek ott a fonókába, hát egy lánynak nem volt udvarlója, a többinek mindnek volt. Az a lány el volt keseredve, hogy neki nincs vőlegénye. Mit ad az Isten, egy másik este bejön egy nagyon szép, daliás legény. De gyönyörű! És a lány mellé ült. Kint a lánynak azt mondta, hogy elveszi feleségül. A lány nagyon boldog volt, mondta a szüleinek. Hát eljön másik este is. A lánynak közben este kiesett az orsó a kezibül, lehajolt. Hát látja, hogy a szép fiatalembernek az egyik lába lóláb. Jaj, akkor megijedt. Majd elmegy a fiú és mondja, hogy holnap este úgy készülj, hogy el is viszlek magammal. Azt mondta a lány, hogy ő nagyon szereti, de fél tőle. Azt mondta az egyik asszony, hogy csinálunk egy gombolyagot, és odakötjük a lábára azt a fonalat, és meglátjuk, hogy meddig megyén. Na, de a fiú azt mondta, hogy most gyere, úgyhogy nem értek rá, hogy megcsinálják. Hát szép, holdvilágos este volt. Éjfél volt. Mennek, mennek, lóháton vitte a fiú. Hát egyszercsak odaérnek egy nagy temetőhöz. És a nagy kapu ki volt nyitva. És lóháton be. És egy sírba akarta, hogy a lány beleugorjon. Ott megálltak a sírnál. Azt mondja, hogy: Na, szállj le, itt lakunk! Hát volt a lánynál valami kis ruhanemű. Dobd le a csomagot és aztán dobd le magadat oda. Azt mondta, hogy: Én oda nem megyek! Hát elszaladt a lány. Ott volt egy hullaház. Ott volt egy halott. Hát azt mondja neki a halott, hogy: Maradjál itt! Legyél a miénk! Mire ezt elmondta kukorékolt a kakas. Nem volt ereje tovább. Ő aztán nekiindult és hazament. Többet nem ment a vőlegényhez. A fonókába amikor jártunk, ott hallottuk. Itt Szakálba." (Vecsernyés Imréné, Körösszakái, 1921) 335