A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

Nagyné Martyin Emília A hazajáró halottal kapcsolatosan a román közösségekben sikerült olyan hiedelemtörténeteket gyűjteni, amelyeket az adatközlők saját élményeikként adtak elő, rendkívül színesen, élményszerűen.

29 ' "O vinit acasä muiere me ce moartä. Nu m-am visât, u-am väzut. Tä tîrziu am vinit acasä cä nu m-o pläcut sîngur, am gîndit tä si mai çed, si treacä pästä mine noapte. Am dästis io use la ocol, s-am si întis-o. S-am vinit îlontru, si acole m-o parut cà-i cineva pä lada ciie dîn tîrnat. Vin înlontru si ma pun aci pà pat. Am aprins teveiu. $i pästä teve am о cocotoare. Si ín cocotoare am väzut cä s-o bägat capu la fereasta dî la use. în cocotoare tumna sä vede use, dacä çez pä pat. S-o uitat numa, n-o zîs nimicä, cä n-o putut vorovi nici cînd о murit. Da ie о fost. înca înainte d-ace am întàmîiet io, da tä о vinit. Numa da trii uäri о putut vini. A doaua uoarä l-o väzut pruncu muierii asta a me ce noauä. О vinit pruncu la mneazä noapte, о stat în use aci la noi. So mars si l-o petrecut pîna acasä. U-o väzut pruncu bine, c-o fost lunä plinä. U-o väzut cä mere tä dupä iel. lel ase s-o späriet, cä n-o putut nici bineafä si deie la muiere, numa tat о dat cu pumnu-n fereasta, da n-o putut gräi. A trie uarä ase о fost cä io am vinit s-atunce tîrziu. Tä m-am dus uarinde, cä nu m-o pläcut sîngur. La opt, la noauä ceasuri vin io acasä. Da le-am întis bine usile, si pä asta la tärnat. $i pîna dästig io use dî la sobä, iacätä c-o väd io pä ie aci. Numa pîntra picioare pî la mine о putut vini, cä numa u-am väzut îlontru. Apu nime nu mä crede, pedig асе о fost. le о fost. Incä nici nu i-o fost cîrpà-n cap. О fost däzvälitä, cä ase u-am pus si în copîrseu. Sasä sàptamîni о fost aici, i-o fost sufletu la strasinä. Apu cînd am aprins viloaniu, numa väd cä fűje cineva. О sezut aci, numa däloc a perit, cînd am aprins viloaniu. Aste or fost a mele sasä saptamîni. Muiere me cînd о vinit acasä moartä, nime nu u-o väzut, numa io. Cînd u-o väzut pruncu muierii iastälaltä, acie dîrt асе о putut fi, cä о gîndit cä-s io. Pä mine m-o asteptat. Am tamîiet çi-n tärnaf, si-n sobä si pätälocu pä su feresti, si-n pod. Am füstölit. Si mätura am pus aice la use cu spicu-n sus. Da tä n-o ajuns nimica. Apoi am purtat io tamîie la mine, si nu sä mai apropie da mine. Am cosît on petec. Si i-am pus cipcä roçie. S-am bägat în ie trii fire da ai, pitä, sare, grîu, о lea da pamînt dá la morminte. S-am bägat dîn cruce da lemn ase on därab, da trii am fäcut din ie si nu fie cu pàrete. Si n-aibä ie putere. Ç-am bägat acolo în petec, s-am cosît, si u-am pus în grumaz. Si d-acole-ncolo nimic n-am mai väzut. N-o vinit. Ase о zîs cätä mine Deorde dî la Titihaz: Ilie mneu! Ase sä çtii, cä tát uomu vine acasä. Numa nu iel. Sufletasu lui musai si vie, dà vre dá nu vre, de farba lui, ptele lui tätä-i p-ace. Nici io n-am crezut asta, pîna n-am pâtît si io." [Hazajött az én halott feleségem. Nem álmodtam, láttam. Mindig későn jöttem haza, mert nem szerettem egyedül lenni, gondoltam ülök még, hogy elmúljon az éjszaka. Kinyitottam az utcaajtót és be is csuktam. Bejöttem, és úgy tűnt, hogy van valaki a ládán a tornácon. Bejövök és leülök ide az ágyra. Bekapcsoltam a tévét. A tévé fölött van egy tükröm. A tükörben láttam, hogy bedugta a fejét az ajtó üvegéhez. A tükörben éppen látni lehet az ajtót, ha az ágyon ülsz. Csak nézett, nem szólt semmit, mert nem tudott beszélni akkor sem amikor meghalt. De ő volt. Még előtte tömjéneztem én, de csak eljött. Csak háromszor tudott jönni. Másodjára az új feleségem fia látta. Jött a fiú haza éjszaka, ő meg itt állt nálunk az ajtóban. Ment és hazáig kísérte. Jól látta a fiú, mert telihold volt. Látta, hogy mindig követi. Úgy megijedt, hogy még köszönni sem tudott az anyjának, csak verte ököllel az ablakot, de nem tudott szólni. Harmadjára megint későn jöttem haza. Mindig mentem valahova, nem szerettem egyedül. Olyan nyolc-kilenc órakor jövök én haza. Jól bezártam az ajtókat, a tornácét is. És amikor kinyitom a szobaajtót, hát látom, hogy itt van. Csak a lábam között tudott biztos bejönni, mert csak láttam, hogy bent van. Senki nem hisz nekem, pedig így volt. Ö volt. Még kendő sem volt a fején. Hajdonfőtt volt, mert úgy tettem a koporsóba. Hat hétig volt itt, az ereszben volt a lelke. Amikor felkapcsoltam a villanyt, csak látom, hogy szalad valami. Itt ült, csal elszaladt amikor felkapcsoltam a villanyt. Ez volt az enyém hat hétig. Hazajött a halott feleségem, senki nem látta, csak én. Amikor a másik feleségem fia látta, az azért lehetett, mert azt hitte, hogy én vagyok. Engem várt. Tömjéneztem a tornácon is, a szobában, mindenhol az ablakok alatt, a padláson. Füstöltem. Még a seprűt is idetettem felfelé állítva. De csak nem ért semmit. Aztán hordtam magamnál tömjént, hogy ne közelítsen többé hozzám. Varrtam egy rongydarabot, tettem neki piros csipkét. Ebbe tettem három gerezd fokhagymát, kenyeret, sót, búzát és egy kis földet a temetőből. És még tettem bele egy darabot egy fakeresztből. Három ilyet csináltam, hogy páratlan legyen. Hogy ne legyen neki ereje. Beletettem oda a rongyba, összevarrtam és a nyakamba kötöttem. És attól kezdve már semmit nem láttam. Nem jött többet. Úgy mondta nekem Györgye Kétegyházáról: Ilié! Úgy tudd meg, hogy minden halott hazajár. Csak nem ő. Az ő leikecskéje muszáj, hogy jöjjön, ha akar, ha nem. Én sem hittem ezt, amíg meg nem történt velem.] (Drágos Illés, Elek, 1911) "Zíce cä о umblat on uom acasä la muiere. Si ase s-o-ndrägostit ca cum ar träi. Si ie n-o mai putut, c-o fost pre rece iel. О fost ase ca viu strígoiu, c-o fost strígoi. Nu s-o putut scäpa altäcum da iel muiere numa dacä о mars la biràu. Or mars acolo, 1-or dâzgropat afarâ, si side acolo. Da da vorbit n-o vorbit. L-or prins, I-or légat p-o bîtà si 1-or pus pä jar. Асе о pomnit inima lui care о fost vie. Cä о fost douä inimi în iel. Si ce vie n-o fost bunä n-