A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Erostyák Zoltán András: Az utolsó szappanfőző műhely Orosházán

Erostyák Zoltán András 1945-53 között a sertések száma drasztikusan lecsökken, valamint szővetkezetesítik a kisipart > megszűnik a hentes kisipar, a szappanfőzők sem tudnak megfelelő ipart folytatni, mert az alapanyagokat, sőt a szappant is jegyre adják. 1953 után emelkedik a sertésszám, de kiszorul a városból a külterületekre (pl. tanyák), illetve a környező falvakba > a szappanfőzők száma emelkedik, a vevőkörüket a vidékiek kezdik meghatározni, mivel a városon belül és a közvetlen környékén a mezőgazdaságban dolgozók aránya jelentősen megfogyatkozott. Aktív keresők megoszlása (mezőgazdaság)

710 1949 56,7% 1950 46,3% 1970 27,8% Az 1970-es évek második felére jelentősen lecsökken a tanyák száma, illetve átalakulnak a táplálkozási szokások a városon belül > a szappanfőzők száma lecsökken, mellékkeresetté, nyugdíj kiegészítővé válik; a vidéki falvak szinte döntő szerepet játszanak a vevőkör összstételében. Termelőszövetkezetek számának alakulása

11 tsz-ek száma Családok száma 6 192 14 2480 10 1059 10 1270 7 4194 7 tagok száma 4429 Tanyán élők számának változása (Orosháza)

7,2 1949 a lakosság 32,6%-a 1970 a lakosság 12,5%-a 1990 917 fő (2,7%) 1991-2000 között a sertésállomány lecsökkent ez jelentékenyen nem érintette a műhely forgalmát, mert a vásárlások száma viszont megemelkedett, valamint a paraszti gazdaságok mindent-hasznosító szemléletének továbbélése fenntartja a zsírbehordás-kifőzetés hagyományát. A szappan kifőzéséhez használt lúgkő (marónátron) egy ideig szabadon vásárolható volt a szatócs- és egyéb boltok előtti bádoghordókból.

33 Az anyag veszélyessé30 KELLER-KÖRMENDI 1974. 28. 11 NÁSZTOR 1974. 57. 32 KELLER-KÖRMENDI 1974. 30. 33 SOÓS é. n. 3. 292 Év 1949 1952 1953 1956.okt 1961 1968