A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csete Gyula: A mezőberényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása

A mezőberényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása találjuk. Míg a szobába a „beugróból" jutunk be, addig a konyhába a szín felől. Köz­vetlenül mellette van a kertkapu. A szobában van a konyhából fűthető kemence, amit rendszeresen használtak. A konyha méretei: 2,2 x 1,86 m. Középen található a kemen­ce tüzelőnyílása előtével, jobbra tőle a berakott takaréktűzhely „platnival" és padká­val. Itt van az egyetlen kisméretű ablak keleti tájolással. Balra a kemence nyílásától a katlan, s meghosszabbításában az ülőpadka, középen a kémény szurkozott füstös kür­tője látható. A helyiség - mivel kisméretű - emlékeztet egy mai „főzófülkére". Itt tényleg csak főzés, befőzés folyt. Jó időben (különösen nyáron) a pihenőnek kialakított beug­róban töltötték idejüket a család tagjai. Ott étkeztek, s délutánonként ott pihentek le. Ezt a három oldalról beépített teret függönnyel választották el az udvartól, így téve lakájosabbá. A főző és a pihenőtér megosztottságának e sajátos formája a később ki­alakított nagyobb méretű nyári konyháknál eltűnik. A nyári konyhát rendeltetésének megfelelően, sokat használták ebben az álla­potában. A takaréktűzhelyen készítették az ételt, a kemencében sütötték a tésztákat (kenyeret már nem), s a katlanban befőzéskor lekvárt főztek. Szalmával, szőlővenyi­gével, száraz gallyal tüzeltek. Télen kolbászt füstöltek itt. Megállapítható, hogy ebben a helyiségben napjainkig megőrződtek az archai­kus elemek, alig keveredve a mai modern konyhai berendezésekkel, tűzhelyekkel. A másik bemutatásra kerülő, az 1880-as évek végén épült nyári konyhát egy idős házaspár jelenleg is használja. Jelenlegi tulajdonosai 1978 óta lakják, azóta több átépítés is történt az épületen. A nyári konyha méreteire és berendezésére jellemző, hogy a beugróból nyíló szabadkéményes konyhát átalakították füstölőnek, meghagyva a szép kéményfejet. A mellette lévő alsószobából átalakított nyári konyha boglyakemencéjét innen fűtik. A helyiség észak-déli tájolású. Belépéskor szembeötlik a szépen rakott kemence, amit már a jelenlegi gazdák újítottak meg. A konyha nagysága 4,3 x 2,8 m, egy ablak és ajtó van az udvar felől. Az ablakhoz közel eső asztalnál folyik az étkezés, vele szemben a már modern gáztűzhely kapott helyet. Mellette található a régi láda, fogassal. Az északi falon „vaklyukas", falifülkés edénytároló látható, a kemencével szemben a sezlon, fölötte fűszeres polc található. Jól megférnek egymás mellett a régi és új eszközök, berendezési tárgyak. Az újjáépített kemence jelzi gazdái ragaszkodását a hagyományokhoz. A háziasszony még ma is szívesen süt a kemencében tésztát. Főként rétest, ka­lácsot, „kőttésztát", pogácsát, mert jobban sül és finomabb. Kenyeret már nem süt, de dédelgetett terve, hogy újra megpróbálja. Húsvéttól Mindenszentekig (október végéig) tartózkodnak itt. Nyáron csak alud­ni mennek fel a lakóépületbe. Itt végzik a házimunkák nagy részét, itt főzik az ételt, s ebéd után a gazda le is szokott dőlni a díványra. Télen a disznótorral járó koszosabb munkákat bonyolítják itt le. Disznóvágás után raktárként szolgál, kora tavasszal pedig kiscsirkéket nevelnek benne. A régi tűzhely helyén már a gáztűzhely található, a hagyományos tüzelőberen­dezést csak a működő kemence reprezentálja. AzÁrpád utca 29. szám alatt egy jelenleg folyamatosan használt, korábban nyá­ri konyhát vizsgáltam. Tulajdonosától tudtam meg, hogy eredetileg a ház hatodik he­263

Next

/
Thumbnails
Contents