A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Novák László Ferenc: Mezőberény településnéprajzi viszonyai (18–19. század)

Nóvák László Ferenc alakítják szabályosra a régi utcákat. A házakkal kapcsolatban szól a szlávok sajátos építkezéséről: „Az utcára néző fal előtt igen csak kedvelik a faoszlopokon nyugvó tornácokat, amelyek alatt esténként vagy vasárnap a falba épített alacsony padra (padka) ülnek le beszélgetni, ez azonban nem kölcsönöz éppen kellemes látványt az utcának, és emiatt az uraság, amennyire csak lehet akadályozza építésüket".

38 A homloktornácos (ulicskás) házak azonban később is épültek - hasonlóan Békéscsabához, ahol podsztyenás-пак nevezik a homloktornácot -, meghatározva Mezőberény Tótvégének jellegzetes építészeti hangulatát. Mezőberény nemzetiségi összetételét híven tükrözi a településszerkezet tagolódása. Északi részén, a Tótgát felett alakult ki a tótvég, középen a német és tót gát között a németvég, a déli területen pedig a magyar-vég. Az egyes etnikai közösségeik kialakították területükön a saját intézményeiket. A németek 1786-ban, a tótok 1797ben építették fel evangélikus templomaikat, míg a református magyarok 1804-ben emeltek templomot az isten dicsőségére. Az egyház fennhatósága alatt működtek az iskolák is.

39 Mezőberényben nem alakult ki a belsőség funkcionális tagolódása, a kétbeltelkűség. A gazdasági szükségszerűség megkövetelte azonban, hogy a tűzveszélyes rakományokat a település szélén tárolják. Ilyen Szénáskertről van tudomásunk 1848-ban, amely a Körös felé eső városszélen helyezkedett el. A tűzveszély miatt a település szélén télen perzselóhelyeket alakítottak ki. A telki földek kiosztása során vált véglegessé a szállás-tanya rendszer Mezőberény északnyugati-nyugati határán. A nagy távolság lehetővé tette a határbeli üzemhelyek, üzemközpontok kiépülését, amelyek a településhez közel eső ugarföldek nyomásrendszerével szerves üzemszervezeti egységet alkottak. Etnikai hovatartozástól függetlenül alakult ki ez a településrendszer. A tótok nyelvhasználatában is a „szállás" terminológia honosodott meg, akárcsak a németekében. A dűlőkre tagolt határbeli földeken kiépült tanyaszállás üzemszervezetileg tartozéka volt a belső gazdasági központnak. Erre vonatkozóan 1845-ből ismerünk fontos adatokat. Az 1813/14-ben végrehajtott második határrendezés hátrányosan érintette a berényi jobbágy gazdákat. Az uradalom pótlékföldeket adott a jobbágyságnak, mint a törvényes képviselője kijelentette ,,a' kaszálóbeli illetmény... (amelyet hiányoltak a gazdák - NF.) pótlékul szántóföldekben különösen az ugy nevezett tanya földeken van kiadva... mint dézsma alá nem tartozó járulék már minden jobbágynak külön ki hasíttatott... továbbá azon csekély területnek kilenczedtóli mentessége, melly a' belső házhelyek pótlásául szinte a' tanya földekben van kiadva, a' mennyiben minden jobbágynak tanya földjén kissebb nagyobb kiterjedésű udvara háza istállója szénás gyümölcsös és herés kertyei lennének - 's dézsa alá ezek sem vétethetnek - mértéken felül ki van egyenlítve és a' jobbágyság e' részben inkább kedvezést tapasztal, minthogy igazságos sérelmet panaszolhasson..." -jegyezték le 1845-ben.

40 A legelő felosztása (a zsellérek 1852-ben juthattak földhöz, a volt jobbágyok 38 SKOLKA 1988. 146. M MOLNÁR 1973. II. 155-178. 411 BML MB Úrb. ir. 1771-1848. 102 (96). pag. 250