A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Sterbetz István: Földikutya (Microspalax leucodon, Nordmann 1840) előfordulások a Délkelet-Alföldről

Sterbetz István TELEKGERENDÁS: Az 1963-65 közötti évekből három példány került innen Nagy László preparátorhoz. CSORVÁS: 1960-64 között Murvay Árpád szerint a község határában, kiskertekben még rendszeresen észlelték a jelenlétét. ZSADÁNY: 1961 júniusában fogott példány került Nagy László preparatóriumába. OROSHÁZA: 1952. június 8-án egy városszéli konyhakert talajából ásták ki. KARDOSKÚT: Az 1940-es évtizedben a földikutyát széltében ismerték még a tanyavilágban, a mai községhatárnak kevésbé kötött talajú részein. 1952. június 8-án a természetvédelmi területen ástak ki egy példányt. 1971. szeptember l-jén a községtől Orosháza felé néhány száz méterrel, a tótkomlósi országúton gépkocsi lámpafényénél fogtam egy gyalogló földikutyát a burkolt úttesten. Ugyanaz évben az állat jellegzetes, sárgafölddel kevert túrását is megtaláltam a községi temető közelében. BÉKÉSSÁMSON: 1978. június 13-án kertészek ásták ki. MAKÓ: Hagymatermesztőktől származó, fogott példányok (1949. szeptember 6; szeptember 9; 1963. augusztus 1; 1965. szeptember 1). SZÉKKUTAS: Az 1950-es évtizedben elszórt jelzésekből valószínűsíthettem egy kisebb populáció jelenlétét. 1963. július 2-án és augusztus 4-én kiásott példányok kerültek a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumba, ahol szakértő kéz hiányában megsemmisültek. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Gyűjtött példányok (1952. augusztus 8; augusztus 10; 1953. március 28; április 10; április 19; szeptember 2; 1958. április 2; augusztus 29; szeptember 1 - 2 pl; szeptember 3.-3 pl; október 5; október 7.-2 pl.). MÁRTÉLY: 1953. július 2. Elhullva talált példány, ragadozó által kikezdve. SZENTES: 1953. június 21. Tanyabeli konyhakertben ásták ki a fábiánsebestyéni országút mellett. SZEGED HATÁRA (közelebbi helymegjelölés nélkül): 1947. október 31; 1948. június 8. (dr. Beretzk Péterhez romlottan eljuttatott példányok. Kikészíthetetlenek). Következtetések A földikutya életformáját is meghatározó anatómiájával, sajátos életmódjával, táplálkozásával tetemes hazai ill. viszonyainkra vonatkoztatható nemzetközi szakirodalom foglalkozik.

3 Ezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a DélkeletAlföldön elsősorban a gépi talajművelésnek, meliorálásnak, belvízszabályozásoknak és a vegyszerezett szántóföldi monokultúrák elterjedésének tulajdoníthatjuk a faj eltűnését. A fentebb tárgyalt területeken annak idején soha nem tapasztaltam a földikutyák olyan szervezett irtását, mint az a bácskai-bánáti konyhakertekben még az 1960as és 70-es évtizedekben is tapasztalható volt. A Vajdaságban általánosan elterjedt irtási módot, az állatok járataiba helyezett s érintéstől oldódó robbanószerkezeteket a hazai gazdák nem ismerték. A ritkán eredményes és fölöttébb munkaigényes kiásással 3 PETÉNYI 1834; PETÉNYI-GLOS 1845; JABLONOWSKY 1898; HALÁSZY 1902; SZAKÁLL 1903a; SZAKÁLL 1903b; MÉHELY 1909; VÁSÁRHELYI 1926; BODNÁR 1928; VÁSÁRHELYI 1929; ÉHIK 1929-1932; KADOCSA 1938; VÁSÁRHELYI 1958; STERBETZ 1960; HAMAR-SUTEN-SUTOVA 1964; SAVIC 1982; MANNINGER 1996. 18