A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Medgyesi Pál. Az Újkígyós, Skoperda-tanyánál feltárt 10–11. századi temetőrészlet
Az Újkígyós, Skoperda-tanyánál feltárt 10-11. századi temetőrészlet edényen helyezték el. Italmellékletnél is gondolhatunk fakulacsra vagy más, fából készült, folyadéktartó edényre. A temető időrendje és helye a vidék 10-11. századi történetében Sajnos a temető összes sírját nem ismerjük, de a megtalált sírok alapján is látszik, hogy a legkorábbinak tartható sírokba még pogány módon temetkeztek, a legkésőbbiek viszont már Salamon király pénzével keltezettek. A temető első sírjai valószínűleg még a 10. századból származnak, s a század utolsó negyedéből valók. Már korábban felvetődött, hogy vidékünkön a pogány rítusú temetkezések a 11. századi pogánylázadások idején is keletkezhettek. 79 A 3. számú sírban, ahogy a pénzek tárgyalásánál már volt róla szó, az íjjal, tegezzel eltemetett férfi sírjában meghatározhatatlan, de valószínűleg magyar király által veretett, tehát 11. századi érme került elő. Ez arra figyelmeztet, hogy a temetőrészlet többi, korai sírját sem kell feltétlenül a 10. századra keltezni, vagy legalábbis a század vége is számításba jöhet. A legkésőbbi pénzek Salamon király veretei, ez azonban csak a feltárt temetőrészietet datálja, s még ebben is lehetnek későbbi sírok. A temető használata ennél jóval tovább is tarthatott. A mellékletek alapján legkorábbinak tarthatók a 3.(?), 9., 24-25., 33., 37-39. sírok. Ezek mind a temetőrészlet keleti részén vannak, egy tömbben, így teljesen egyértelmű, hogy a temető benépesülése itt kezdődött, majd nyugat felé terjeszkedett. Az I. István érmével keltezett 30. sír a legdélebbi sír. Kissé magányosnak tűnik, de számításba kell venni, hogy a környezete nincs teljesen feltárva. A szintén I. István érmével keltezett „B" sír helyét nem tudjuk azonosítani. A legkésőbbi sírok lehetnek a Salamon király pénzével keltezettek. Ide tartozik az 1., 14-15. és 35. sír. Ezek, a 35. sír kivételével, a temetőrészlet nyugati szélén helyezkednek el. Az 1972-ben feltárt sírok helyét nem ismerjük, ezért ezeket nem tudtuk ilyen szempontból értékelni. Bolygatást figyelhetünk meg a 2-3., 8, 12., 17., 23-24., 26-30., 32. sírnál. A bolygatások egy részét állatok okozhatták, a 32. sírt pedig egy újkori gödör rombolta szét. Mivel több újkori gödröt találtunk a területen, nehéz eldönteni, melyek a kirabolt sírok. Nehezíti a helyzetet, hogy éppen úgy, mint a sírok foltját sem, a rablógödrökét nem lehetett megfigyelni. Kígyós a nevét valószínűleg az egykor itt élő sok kígyóról kapta. 80 A16. században nevét hol Kegyósnak, hol Kigiosnak írták. 81 79 RÉVÉSZ 1997. 183; MEDGYESI 2000. 51. 8U KISS 1978. 590, 666. 81 MADAY 1960. 433; KRUPA 1981.10. - A falu első említése 1398-ból származik. Ekkor a lakók kendertermesztéssel foglalkoztak. Késeibb a település életében fontos szerepet játszott az Ajtósy család, akik 1512-ben Békés megyéhez csatoltatták Kígyóst. A falu elnéptelenedése a török kiűzése idején történhetett, bár van, aki a végső pusztulást a Péró-féle lázadással hozza összefüggésbe (FÜZESI 1965. 13). A török kor végén pusztulhatott el számos szomszédos falu is: Apáti, Vadad, Fövenyes, Rotyma, Eperjes. Apáti ma puszta Újkígyós keleti, Kétegyháza felőli határrészén, a nemzetközi vasútvonal mentén, Fövenyes a mai Fényes, Rotyma valószínűleg az egykori Kígyós nyugati részén terült el, Eperjes pedig, mely 1596-ban pusztult el, a mai Újkígyós déli határát képezte. A török kiűzése után Harruckern János György magyar, szlovák és német telepeseket hozott a környékre, de Újkígyós csak 1815 után települt újjá, amikor gróf Wenckheim József száz dohánykertész családot költöztetett ide (KARÁCSONYI 1884. 14; KARÁCSONYI 1896. II. 99, 183). A település történetéhez lásd még: JÁROLI-SZIGETI 1991. 6-7. 163