A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Rózsa Zoltán: Avar kori teleprészlet Kardoskúton

Rózsa Zoltán A Kardoskúttól északra előkerült avar kori sírok a kései avar kor elejéről és közepéről/végéről származhatnak. Egy nagyobb temető részét képezhetik. A temető mellett található település kerámiaanyaga ennek a kronológiai besorolásnak nem mond ellent. A kézzel formált fazekak első és második, illetve a korongolt fazekak első csoportja a korábbi keltezést, míg a kézzel formált fazekak harmadik-negyedik, illetve a korongon készült fazekak második-harmadik csoportja a későbbi keltezést látszik igazolni (11. kép). A feltárt területen előkerült objektumok vélhetően egyrétegű település részei, így a telep életének egy rövid szakaszába engednek csupán betekintést. Ezt a házak szerkezetének hasonlósága is megerősíti. A feltárt teleprészlet tehát az előkerült kerámiaanyag nagy formai és technikai változatossága miatt egy átmeneti időszak - az avar birodalom bukása körüli idő - emléke, amikor a régi technika és formavilág találkozik az újjal.

26 A kardoskúti teleprészlet használatának kora tehát a 8-9. század fordulójára tehető.

27 IRODALOM BÁLINT 1991. Bálint Csanád: Die spätawararenzeitliche Siedlung von Eperjes (Kom. Csongrád). Varia ArchHung 1991. BÓNA 1965. Bóna István: Későrómai és népvándorlás korszak. In.: Orosháza története és néprajza. (Szerk.: Nagy Gyula) Orosháza, 1965. 114-126. DIENES 1965. Dienes István: A honfoglaló magyarok. In.: Orosháza története és néprajza. (Szerk.: Nagy Gyula) Orosháza 1965. 136-174. FARKAS 1886. Farkas Sándor: A csongrádi népvándorlás kori telepről. ArchÉrt 1886. 354-355. 26 A példaként felhozott avar telepek anyagában (Tiszafüred, Eperjes, Gyoma) a fazekak peremének síkozása és a perem élének „lecseppenő" jellege nem található meg, de a jellegzetes S-alakú profil sem jellemző. Mindezen sajátosságok a kései avar kor, korai Árpád-kor kerámiájának sajátosságai térségünkben. Mivel azonban a kézzel formált kerámia első és második, illetve a korongolt kerámia első csoportjába sorolható darabok az előbbi csoportoktól nem választhatók szét, együttes használatuk valószínű. Ez a keltezés legfőbb alapja. 27 A fenti munka nem vállalkozhat az alföldi, közelebbről a mai dél-tiszántúli kerámiatipológián keresztül kronológiai és etnikai kérdések megválaszolására. Az előkerült kerámia alapján nyilvánvaló, hogy a Kardoskúton feltárt teleprészlet a gyomai, a tiszaföldvári és az eperjesi telepeknél későbbi. Közel egykorú az óbecsei, s talán a gyulavári településsel. A dobozi és a közöletlen orosházi telepeknél viszont korábbi. Az utóbb említett két település kronológiai besorolása, etnikai összetevőinek meghatározása még kidolgozásra vár. A kardoskúti telep pontosabb időbeli besorolásához tehát olyan nagy telepközlésekre volna szükség, mint a dobozi, vagy az orosházi. 130